Regionalizálás: ebben a formában vége az erdélyi magyar önkormányzatiságnak!

2023. 05. 08. 18:17:03

Amint arról a Nethuszár több alkalommal is beszámolt (lásd a kapcsolódó anyagokat), 42 évvel az utolsó területi-adminisztratív reform után Románia ismét arra készül, hogy átrajzolja az ország belső felosztásának térképét. A reorganizáció néven futó országprojektet majd’ minden kormány szóba hozta, miközben kevesen léptek is valamit ez ügyben, de ez nem jelenti azt, hogy a politikai osztály a végtelenségig fogja húzni ezt a kérdést, különösen úgy, hogy eurómilliárdokban mérhető kiesést okoz az országnak a jelenlegi területi-adminisztratív besorolás.

hirdetés

Arról is beszámoltunk, hogy Tudor-Vlad Benga egykori USR-s képviselő már be is nyújtott egy törvénytervezetet, amelyben meg is jelölte az új megyéket, ebben a felosztásban Székelyföld két részre tagolódna, Hargita és Kovászna jelenlegi megyék a mostani Brassóval együtt alkotnának egy nagy megyét, míg Maros megye máshova kerül. Kérdés persze, hogy miért baj ez, hiszen most sem élnek egyazon megyében a székelyek, azonban a probléma ennél mélyebb, és az erdélyi magyar intellektuális válság egyik legfontosabb tünetét jelenti az, hogy még csak válaszaink sincsenek arra, hogy mi történik Székelyfölddel, ha az két nagy, egymástól független régióba kerül – sőt, jelenleg még ott sem tartunk, hogy a szélesebb közvélemény az ebben rejlő veszélyt és/vagy lehetőséget legalább észlelné.

Míg a román közvélemény már foglakozik a kérdéssel, az Adevarul vagy épp a HotNews, de akár a G4Media vonatkozó cikkeit említhetjük itt, addig az erdélyi magyarság megelégszik a Drábik János és a hozzá hasonló féltudású, a világról csak mérsékelt ismeretekkel rendelkező megmondóemberek iránti rajongásának kimutatásával. De nézzük csak meg alaposabban, miről is szól ez az egyelőre csak javaslat formájában létező területi-adminisztratív reform.

Regionalizálás: itt az első törvényjavaslat, Székelyföld feldarabolódik

A törvényjavaslat indoklása:

A dokumentum indokolásból kitűnik, hogy Románia jelenlegi közigazgatási-területi elosztása túlságosan széttagolt, és forrásgazdálkodási szempontból hátrányos. A kohéziós politikával kapcsolatos európai szinten elfogadott dokumentumokban hangsúlyozzák, hogy a tagállamok kötelessége hozzájárulni a területi kohézió megvalósításához, saját földrajzi, kulturális, politikai, jogi helyzettől függően erre vonatkozó stratégiák és eszközök kialakításával.

Ezen ajánlások alapján Románia vállalta a földrajzi régiók, a városi és vidéki környezet, a centrum és a periféria közötti fejlettségi különbségek csökkentését, valamint a területi eltérések felerősödésének megakadályozását, de – így, a csatlakozás után 16 évvel kijelenthetjük, hogy ez nem igazán sikerült, ennek egyik oka pedig az ország területi adminisztrációjának túlzott széttagoltsága, a NUTS szintű közigazgatás hiánya (kiemelés tőlünk – a szerk.).

A jelenlegi fejlesztési régiók nem rendelkeznek közigazgatási-területi egység státusszal, és nem hozták meg a területfejlesztéshez kapcsolódó eredményeket, az európai források lehívása nehézkes, ha nem épp lehetetlen – magyarázza a javaslatot benyújtó képviselő. A közigazgatás akkor tekinthető hatékonynak és eredményesnek, ha a rendelkezésére álló eszközök optimális felhasználásával eredményeket ér el – teszi hozzá Benga.

Romániában jelenleg nagyjából 3000 község található, amelyek közül sok rendkívül kis lélekszámú – a 2022-es népszámlálás adatai szerint Románia legkisebb települése a Hunyad megyei Bătrâna község, mindössze 88 lakossal; más községek mindössze néhány száz lakost tartanak nyilván, ami azt jelzi, hogy az elmúlt évtizedekben nem törődtek állandóan a terület optimális megszervezésével és az állami források hatékony felhasználásával.

Ismét téma a regionalizálás: beolvasztják Székelyföldet?

A község és a város minimális létszámának, mint feltételnek a bevezetése (város=min. 10.000 fő, község=min. 5.000 fő) a közigazgatási-területi egységek számának csökkenését eredményezi, a nagyobb területi egységekké való átszervezés pedig az egyenlőtlenségek felszámolása és az erőforrások elosztása szempontjából lenne előnyös.

Bár így hatalmas távolságok alakulnának ki a lakos és az állami hivatal között, adott esetben 20-30 kilométert kéne megtegyen egy polgár, amíg elér egy közigazgatási hivatalba, Benga javaslata erre is gondol, így a falvakon közigazgatási hivatalok alakulnának (kicsit olyasmi, mint Magyarországon a kormányablak), „Abnormális lenne mindent eltörölni, ami ma önkormányzatot jelent, és 20-30 kilométert verni a „Központig” egy papírért. Ez a lényege azoknak a közigazgatási-területi hivataloknak” – mondja Benga a HotNews-szal folytatott beszélgetésben.

A megyék átszervezése:

Ez az a kérdés, amely a leginkább érinti az erdélyi magyarokat, főként a székelyföldieket. Benga javaslata alapján a jelenlegi megyék a történelmi-regionális identitás, a népesség, valamint a gazdasági áramlásai és migrációs trendjei, azok összekapcsolhatósága, valamint a fejlett nagyvárosi területek jelenléte szerint nagyobb entitásokba tömörülnének.

A megyék átszervezése 12 új megyét eredményezne, ezek pedig megfelelnének a NUTS 24 nagyságú területi egységnek, (kiemelés tőlünk – a szerk.) amely lehetővé tenné a területi kohéziós célok elérését, az átszervezett területek fokozottabb fejlesztését, valamint a regionális projektekre szánt európai források magasabb felhasználását.

A projektben javasolt új megyék:

Az újonnan létrejövő Máramaros megyéhez tartozna a jelenlegi Szatmár, Máramaros és Bihar megye;
Az újonnan létrejövő Észak-Nyugat Erdély megyéhez tartozna a jelenlegi Szilágy, Beszterce-Naszód, Kolozs és Maros megye;
Az újonnan létrejövő Dél-Nyugat Erdély megyéje magába foglalná a jelenlegi Fehér, Hunyad és Szeben megyéket;
Az újonnan létrejövő Dél-Keleti Erdély megyéje a jelenlegi Brassó, Kovászna és Hargita megyét foglalná magába;
Az újonnan létrejövő Bánát megyéhez tartozna a jelenlegi Arad, Temes és Krassó-Szörény megyék;
Az újonnan létrejövő Bukovina Észak-Moldova megye magába foglalja a jelenlegi Suceava és Botoșani megyét;
Az újonnan létrejövő Közép-Moldova megye a jelenlegi Iași, Neamț, Vaslui és Bacău megyéket foglalná magában;
Az újonnan létrejövő A Duna- Kárpát Kanyar megyéhez tartozna a jelenlegi Vrancea, Buzău, Brăila és Galați megyék;
Az újonnan létrejövő Olténia megyéhez tartozna a jelenlegi Vâlcea, Gorj, Mehedinți, Dolj és Olt megyék;
Az újonnan létrejövő Észak-Munténia megye magába foglalná a jelenlegi Argeș, Dâmbovița és Prahova megyét;
Az újonnan létrejövő Dél-Munténia megyéhez tartozna a jelenlegi Ilfov, Ialomița, Călăraşi Giurgiu, Teleorman megyék, valamint Bukarest önkormányzata;
Az újonnan létrejövő Dobrudzsa megyéhez tartozna a jelenlegi Konstanca és Tulcea megye.

Mit vár a törvényalkotó a területi átszervezéstől?

Az életminőség javítása az infrastruktúra és a közszolgáltatások fejlesztésével;
A területfejlesztési folyamatokat irányító intézményi kapacitás növelése;
A költségvetési források felhasználásának hatékonyságának és eredményességének növelése.

Továbbá: a jogalkotási projektnek nincs negatív pénzügyi hatása az általános összevont költségvetésre – állítja Benga.

És mi van velünk, magyarokkal?

Nos, a helyzet az, hogy egyelőre néma/méla csendben várjuk, hogy mivé fajul ez az egész reformosdi, az erdélyi magyar értelmiség csendben van, hiszen ráérünk mi még arra, ennél a pontnál pedig megkérném olvasóinkat, hogy egy perces néma felállással adózzanak a legnagyobb magyar, Pató Pál emléke előtt. Köszönöm, szokásos cinizmusom kiélése után folytatom.

Nos, a helyzet az, hogy a fenti javaslat önmagában nem rossz, akkor sem, ha első és sokadik látásra nekünk, magyaroknak nem tetszene. A baj viszont az, hogy érvelni sem tudunk ellene, kezdjük rögtön az összevonásokkal: egyes esetekben négy, más esetekben három, megint csak más esetben pedig mindössze két megyét vonna össze a javaslattevő, és itt felmerül a kérdés, hogy ezt miért?

Nos, a székely aláírásgyűjtés idején nem egy, és nem két cikket írtunk arról, hogy az SZNT által megcélzott nemzeti régió uniós szintű létrehozása azért életképes kezdeményezés, mert számításba veszi a területi statisztikai egységet, azt a bizonyos NUTS-t, ami alapján meghatározzák az egy-egy régió számára juttattató uniós támogatások felső összegét – ezt persze most elég sarkítva és röviden mutattam be, de nagyjából ez a lényege.

A NUTS kiemelten fontos szerepéről aztán a későbbiekben is cikkeztünk párszor, a jelek szerint teljesen fölöslegesen. A Benga által benyújtott javaslat, és az így megalakuló új megyék viszont TÉNYLEG követik a NUTS által meghatározott prioritásokat, és biztos, hogy lehetne kis erdélyi magyar geopolitikával sakkozgatni azzal, hogy mégiscsak, egyik megye ide, a másik amoda kerüljön és a végén a képlet kiad egy önálló Székelyföldet, de ilyen irányú gondolkodásnak egyelőre a jele sem látszik, nemhogy az eredménye.

A másik szempont: a javaslat említi, hogy a gazdaságok összekapcsolhatóságát, a jelenlegi megyék közötti migrációt is alapul vette a szerző, amikor az új megyékre tett javaslatot. Nos, azt ismerjük el, fel és be, hogy elég nehéz érvelni amellett, hogy bizony Sepsiszentgyörgy miért kellene mondjuk egy Maros, Hargita, Kovászna megyékből alkotott óriásmegyében legyen, amikor gazdasági összekötése Brassóval olyan, hogy Sepsi szinte már Brassó alvóvárosának számít.

Ugyancsak adott a kérdés a marosiak szempontjából is: miért kerüljenek egy megyébe a szegénynek és lemaradt régiónak számító Hargita és Kovászna megyékkel, amikor számukra a Kolozs megyével való közösködés minden bizonnyal nagyobb hasznot hoz.

Maros megye önmagában is mintaeset: Nagysármás, a megyének ez az észak-nyugati települése már ma is inkább Kolozsvárra jár dolgozni, Marosvásárhely ugyan megyeközpont számára, de hosszabb odautazni, mint Kolozsvárra. A Maros, Beszterce, Kolozs és Szilágy megyékből kialakuló új nagy megye pedig maga a történelmi Közép-Erdély, kisebb-nagyobb eltérésekkel persze. Bihar megye és a partiumi magyarság beolvasztása egy szupernagy Máramaros megyébe pedig újabb problémák elé állítja az erdélyi magyarságot.

Problémát jelent ugyanakkor az is, hogy az oroszok által indított rablóháborúval kapcsolatosan az erdélyi magyarság jelentős része szélsőségesen putyinista álláspontot képvisel, ennek a véleményének pedig rendszeresen hangot ad a közösségi média felületein. A jelenségről mi is írtunk már több alkalommal, de azt már a háború első napjaiban jeleztük, hogy erdélyi román értelmiségiek, olyanok, akik a magyarsággal, és annak követeléseivel szemben megértését, mi több, támogatást tanúsítottak ijesztő mértékben távolodnak el tőlünk. Ebből pedig nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a reorganizációs politikai vitákban a magyar követeléseknek nem marad román támogatója, enélkül pedig bajosan lehet bármit is elérnünk ebben az országban.

Moszkva román hangja: a magyarok álmukban se gondolják, hogy lesz saját régiójuk

Akkor miről is van szó?

Arról, hogy a jelenlegi javaslat egyrészt felkínálja a fejlődés, gazdagodás lehetőségét, másrészt gyakorlatilag kivégzi az erdélyi magyarság önkormányzatiságát.

A fentebb ismertettet új felosztásban már nem maradna olyan megye, amelyben a magyarok számaránya legalább matematikai lehetőséget biztosítana arra, hogy egy megyei elnök, vagy valami hasonló választott pozíciót megfogjunk magunknak, a legjobb esetben is okos koalíciók megkötésével haladnának a helyi fejlesztések. Minderre elég csak a két székely megye, Hargita és Kovászna példáját felhozni – ők úgy kerülnének egy új megyébe Brassóval együtt, hogy a túlnyomóan román ajkú jelenlegi Brassó megye lakossága önmagában több, mint a két magyar megyéé együtt.

A bajnak van egy másik aspektusa is: hogyan tudnánk olyan megye-összeolvasztási javaslatokat tenni, hogy szem előtt tartjuk a NUTS 2 által diktált lélekszámot is

Maros, Hargita és Kovászna együtt ezt talán tudná teljesíteni, de Maros nyugati (jobbára román ajkú) fele nélkül, ami a történelmi Székelyföldet jelentené már elég necces a helyzet – ahogy azt egy korábbi cikkemben megfogalmaztam: az önálló Székelyföld, mint uniós régió (NUTS 2) elvileg működőképes lenne, a lélekszám, akkor is, ha épp csak üti, de megvan ehhez, viszont, ha egy udvarhelyi autószerelő kiköltőzik Budapestre a családjával, akkor már bajban leszünk.

Mindezt két vagy három évvel ezelőtt írtam, a helyzet azóta annyiban romlott, hogy a legújabb népszámlálási adatok szerint fogyóban van Székelyföld lakossága is. (A NUTS 2 régiós besoroláshoz szükséges minimális lakosságszám: 800.000!)

A regionalizálás problémája ugyanakkor súlyos és főként morális dilemma elé állítja majd a magyarokat, ugyanis a fent ismertetett javaslat alapján (és nem számíthatunk arra, hogy számunkra ennél jobbak érkezzenek!) az a kérdés tevődik fel az egyszeri kovásznai, hargitai, marosi, partiumi magyarban, hogy mit szeretne jobban? Egy magyar etnikumú tömbben élni a többi a honfitársával együtt, vagy gazdasági fejlődést?

Azt ugyanis látunk kell, ismétlem magam, hogy a javaslatban benne van a gazdagodás ígérete, cserébe viszont valamit fel kéne adni az etnikai jellegű óhajokból, ez a valami pedig az, hogy egy tömbben élhessünk – a dilemma pedig az autonómiaküzdelmekre is kihat, ugyanis egy területi-adminisztratív reform után, amennyiben a székely területek továbbra sem kerülnek egy régióba, akkor az nemcsak egy politikai kudarc, hanem az autonómiakövetelések vége is egyben. Arról már nem is beszélve, hogy a székelyföldi és a partiumi magyarság feldarabolásával az erdélyi magyarok önkormányzatokban való jelenléte is súlyos, talán végzetes ütést szenvedne.

Onnan pedig visszaút már nem lesz, így hát addig kéne lépjünk valamit, persze ehhez nem ártana, ha végre felismernénk a problémát. Jelenleg ettől is messze vagyunk.

Felcser V. Örs