Másképp tényleg nem lehet? Újabb műemléképületet veszít el Marosvásárhely!

Melyik marosvásárhelyi ne ismerné a Turbina melletti (Margaretelor utca) pofás kis szecesszióba hajló házakat, ahol évtizedeken keresztül cigányok laktak, míg a város vezetése ki nem költöztette őket?

Nos, azt hiszem mindegyikünk tudja, mely épületekről van szó…, azokról, amelyekből mára már szinte csak a falak állnak, legalábbis annyira rossz állapotban vannak, hogy már a felújítás is elveszett lehetőségnek tűnik.

A Toroczkai Wigand Ede által tervezett házak a román törvények szerint műemléképületnek minősülnek, és így is szereplenek a romániai műemlék épületek listáján a MS-II-m-B-155117, illetve a MS-II-m-B-155118 besorolási számok alatt.

A törvény szerint a műemléképületek védelme, megóvása, restaurálása a tulajdonosok kötelessége, függetlenül attól, hogy az állam vagy magánszemély a tulajdonos, valamint 5-től 20 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja a műemléképületek megrongálóit, a károkozáshoz sorolva a tétlenség miatt bekövetkező amortizációt is.

 

A Turbina-parti műemléképületek felújítása tehát a városvezetés kötelessége lenne. És a az egy nagyon is indokolt kifejezés a marosvásárhelyi polgármester, és az általa irányított tanácsosi testület többségéneke esetében, ugyanis a helyzet az, hogy magasról szarnak rá. A SC. LOCATIV SA adminisztrációjában levő épületek között szerepel a Margaretelor 17-18.

Közérdekű adatigénylás során kikért dokumentumból látszik, hogy Marosvásárhely város tulajdonába tartoznak a Margeretelor 17 és 18 szám alatti épületek, amit a műemlék-épületeket felsoroló állami listán is „Székely és Retty bútorgyár munkáslakásai” néven ismernek.

Marosvásárhely 2015. esztendejei költségvetésében viszont szerepel a szóban forgó épületek felújítása, erre a célra 350.000 lejt különítenek el, ami egy barátságos 4,5 eurós árfolyammal számolva nagyjából 78 ezer eurót jelent. Aztán nem történik semmi. A Kritiq.eu tavaly ősszel vetett egy gyors pillantást Marosvásárhely műemlékeire, íme a szóban forgó, egykori lakóházak miként néztek ki akkor.

 

 

 

 

 

Ugyanakkor ebben a 2015-ös, majd a 2016-os költségvetésben két helyen is szerepelnek Margaréta utcai épületek, a SF (megvalósíthatósági tanulmány, románul studiu de fezabilitate) és a PT (technikai terv, románul proiect tehnic) megvalósítására 2015-ben 35.000 lejt, 2016-ban pedig egyszer 35.000 lejt, majd ugyanebben a költségvetésben, immár felújításra vonatkozóan (SF+PT reabilitare cladire strada Margaretelor, míg a korábbiakban csak a „SF+PT str. Margaretelor” szerepel, kiemelés tőlünk, a szerk.) 50.000 lejt irányoznak elő.

A 2017-es esztendőben sem marad a pénz nélkül a Toroczkai Wigand Ede által tervezett lakóház, legalábbis a marosvásárhelyi költségvetés szerint, ugyanis SF+PT str. Margaretelor címen ismét 35.000 lejt szavaznak meg.

A felújítási munkák elindításához elengedhetetlen a megvalósíthatósági tanulmány és a technikai tervezet elkészítése, azok benyújtása, majd ezek hivatalos engedélyezése. A bürokráciát jól ismerő forrásaink szerint a 2015-ös költségvetésben azért szerepelhet a felújításra szánt összeg, mert valaki „okos” volt, így tudta, hogy a felújításból ezzel már visszatáncolni nem lehet, azt a város vezetése kötelezően el kell indítsa, a halogatással ugyanis a hanyagságból bekövetkező műemléképület megrongálása áll fent, ami ugye börtönnel büntetendő.

Valószínűleg sem 2015-ben, sem 2016-ban, sem 2017-ben – és a jelek szerint idén, 2018-ban sem sikerült ezeket a tanulmányokat kiírni, megvalósítani őket, hogy a felújítási munkálatok elkezdődjenek végre.

Marosvásárhely évtizedeket veszített korábban a város jelképes épületének számító Aranykakas sorsának megoldását illetően, amíg az magánkézbe került, és a tulajdonos nekiáll felújítani.

A vásárhelyi közönség által is kevésbé számon tartott Toroczkai Wigand Ede, aki egyébként a Kereskedelmi és Iparkamara tervezője, a Kultúrpalota ablakfestményeinek megálmodója, valamint a Gázgyár, az egykori Lehel (Babits, ma Argesului) utca 5.sz. ház, a Legények Háza, Csillag-köz (ma Pas. Stelelor), az egykori Munkácsy Mihály (ma Bradului) utca 16.sz. ház, és a Schmidt-ház, Jókai Mór utca (ma Eminescu) házak megtervezője, így az egykori bútorgyár munkásai számára épített lakóházaink megőrzése kiemelt feladat kéne legyen egy, a kulturális örökség iránt érzékeny városvezetés számára.

Az Aranykakas tanulságából kiindulva Tatár Lehel, a Szabad Emberek Pártjának (POL) képviselője határozati javaslatot nyújtott be a múlt héti marosvásárhelyi tanácsülésre, amiben az épületek felújítását kívánta szorgalmazni. A javaslatot előzetes értesítés nélkül levették a napirendről, Sergiu Papuc, a PSD helyi táskahordózója csak annyit fűzött ehhez hozzá, hogy az nem minősült határozati javaslatnak, mert, idézzük: „az nem napirend, az csak egy papír, amin azt írja, hogy napirend” !

Itt tartunk most, de az ügyre még visszatérünk!

(Ghonzó/Nethuszár, fotók: Kritiq.eu)