Ruszijá 7 nagy vesztesége

Amikor tavaly megírtam a nagyjából hasonló címmel megjelent cikkemet, akkor talán sejteni sejtettem, de nem voltam biztos abban, hogy mennyire, de mennyire elveszt mindent, de mindent Oroszország.

A nagy Ruszijá, akinek még tavaly annyian drukkoltak, és még többen magyarázták félre sorozatos balsikereit, mára egy fogatlan oroszlán, egy senki által nem kedvelt, senkiben komolyabb félelmet nemkeltő páriaállam lett – és a süllyedésnek nincs vége, az idióta Putyin ugyanis tovább folytatja eszetlen háborúját, amivel nemcsak az ukránok, nemcsak a mi, európai generációnkat igyekszik tönkre tenni, de száz százalékos biztonsággal kijelenthetjük, hogy saját népének, saját ifjúságának jövőjét elherdálta.

Mi is volt az általam tavaly felsorolt
HÉT nagy vesztesége Ruszijának?

1. Szavahihetőség: azt hiszem, ezt már nem kell magyarázni. Cikkem megírása óta már a vakok előtt is világossá vált, hogy Moszkva MINDENBEN hazudott, hazudik és hazudni fog. Tavaly április óta, amikor cikkem megjelent, hányszor is változott a Kreml álláspontja arról, hogy miért indította a háborút? Volt már nácitlanítás, volt csak a Donbász felszabadítása, volt már minden, hogy nemrégiben már oda jussunk el, hogy halál komoly pofával nyögi be Lavrov egy konferencia hallgatóságnak, hogy valójában Ukrajna támadta meg Oroszországot – és a világ minden tájáról érkezett küldöttek hangosan felröhögnek.

2. A világ második legerősebb hadserege: már tavaly kiderült, hogy ez csak jól felépített orosz propaganda, egy mítosz, de arra azért én sem számítottam, hogy saját valóságukat is kenterbeszarják a ruszkik. A Red Army, az egy év alatt elkönyvelt veszteségeivel mára már nemcsak, hogy nem a világ második legerősebb hadserege, hanem az is kérdésessé vált számukra, ha van ott még valaki, aki tud és akar gondolkozni, és még nem esett ki az ablakon, lesz-e egyáltalán önvédelemre elégséges hadseregük a háború végére. Marad nekik annyi, hogy egy esetleges és tényleges betolakodót ki tudjanak verni? Aligha. A nagy Moszkva, a Kreml, zseniális stratéga Putyin most Afganisztánnál, Iránnál és Kínánál koldul lőszert, pénzt és a legviccesebb, hogy egyenruhát is.
3. Az atomfegyverek: emlékszünk még, ahogy beszart a világ, amikor Putyin bejelentette, hogy mozgósítja az atomarzenált stb. Aztán addig fenyegetett ezzel, addig lóbálta a faszkorbácsot, amíg arcon nem baszta vele saját magát. Történt ugyanis, hogy a Pentangonnál megelégelték az orosz elnök duzzogó hisztirohamait, és rászóltak: amennyiben nukit vet be, akkor 24 óra alatt kifingatják a komplett orosz hadiflottát, és ez csak a kezdet. Az atomfegyver ettől még megmaradt, mint veszélyforrás, mert nem tudjuk, hogy ez a sarokba szorított patkány nem-e veti be, amikor úgy látja, hogy ezzel írhatja be magát a történelembe. Be fogja, és ezzel lesz vége neki is, országának is.
4. A gázfegyver: talán ez mutatja meg a legjobban, hogy Putler mennyire, de mennyire elszámolta magát, de azt biztos, hogy elméje valószínűleg már elborult – türelmetlen, hisztis picsa lett belőle. Mi is volt a háború előtt pár hónappal? Ruszijá folyamatosan emelte a kovidjárvány után újrainduló és emiatt energiaéhes európai ipar számár a gáz árát. Már akkor irreális magaslatokban volt, és mit tettünk mi, a Nyugat? Nos, fizettünk. Igen, baszki, vettük tőlük drágán a gázt, amíg meg nem indította a háborúját. És utána villámgyorsan leválunk róla, de ezt már tavalyi cikkeimen is jeleztem, hogy korántsem olyan egyszerű Európát és a Nyugatot megfingatni, ahogy azt a Kremlben elképzelték. És utána jött minden: orosz hiszti, hogy akkor rubelben kéri a gáz árát, hiszti, hogy a németek indítsák el az Északi Áramlatot, aztán hiszti azért, hogy ők nem tudják (valójában nem akartak) gázt küldeni rajta – felsorolni is nehéz, hogy milyen összevissza lövöldöztek a gázfegyverükkel, és egyszerűen nem akarták észrevenni, hogy Európa tárolói telnek és telnek. Ha észrevették volna, és maradt ott még valaki, aki tud és mer gondolkodni, és nem esett ki még ki egy ablakon, akkor nagyon gyorsan, minden különösebb intellektuális kapacitás nélkül kimatekozhatták volna, hogy ebből a gázfegyverről már fingnál több nem jön ki. Nem tették. Európa nem fagyott meg, nem is fogunk, az időközben életbe lépett kőolajszankciók révén pedig az az orosz költségvetés kapott komoly ütést, amelyiknek fele a fosszilis energiahordozók nyugati eladásából áll össze. Komoly ütés? Talán inkább halálos. Lassan hat, ez tény, de biztosan! És a pontot az i-re végül az amcsik tettél fel az ismeretlen tettes képében, amikor felrobbantották az Északi Áramlatot. Pá, Ruszijá, már nem tudsz Molotov-Ribbentrop paktumot kötni, innen már nem tudsz visszamászni. Az ÉA felrobbantásával viszont egy csapásra megnőtt a dél-kelet-európai államok jelentősége, egyrészt a Déli Áramlat, másrészt az azeri gáz belépési pontjai miatt, így Magyarország komoly földgáz-hubbá válik a jövőben. Nem látom a magyarajkú putyinisták által írt köszönőnőlevelet Joe Biden címére, amiért a magyar érdeket hirtelen kimaxolta az USA elnöke. Vélhetően nem is fogom.
5. Az álhírgyár csődje: tavaly ilyenkor csak pislogtunk, hogy honnan kerül elő ennyi idióta, hogy az, hogy még a proxyháború terminus technicusát sem ismerik a sajtó szereplői, de azért dobálóznak vele. Mára viszont már egyre keményebben lépünk fel a jelenség ellen, a ruszki propik cáfolására szakosodott portálok naponta szállítják a leleplezéseket, a szentpétervári trollfarm kimerült, akárcsak Prigozsin készletei Bahmutban.
6. A hasznos idióták elvesztése: Európában és a nyugati közösségben kész, vége: a leghangosabb putyinisták is becsukták szájukat, a Kreml által finanszírozott pártok nagy áttörése nem jött el sem Moldovában, sem Olaszországban, sem Amerikában, sem Franciaországban. De csapjuk ide, a hasznos idióták fejezetéhez, egy másik dolgot is: a külföldön, Nyugaton szolgáló kémekét. Putyin, ez a medvén lovagló lángelme gyakorlatilag lenullázta a Belgorodtól nyugatra szolgálatot teljesítő FSZB-t. Mértékadó vélemények szerint az orosz kémhálózatot akkora veszteség érte egy év alatt, mint a hidegháború éveiben összesen.
7. A fiatal életek elvesztése: Ruszijá már a háború előtti években is demográfiai szakadék felé tartott, de Putyin, az orosz nép megmentője még lökött is egyet rajtuk. Miközben a ruszki propaganda attól hangos, hogy „Zelenszkij mészárszékre küldi népét”, addig a valóságban az történik, hogy Putyin tömegével küldi az orosz embereket meghalni egy olyan ukrán város alá, amelyet zömük még a térképen se talált volna meg korábban. Hogy a történet színesebb legyen, a nácizmus ellen harcoló fanatikus Kreml-őrült pont az etnikumokat küldi meghalni, ami egyrészt jól jelzi, hogy mennyire gondolja ő komolyan az igzaságos világrendet, másrészt jó előre elveti egy belső orosz feszültség magjait. Időközben közel egymillió, de talán inkább több orosz fiatal lelépett az országból, és akkor Putyin így akar majd ruszki mir-t építeni.

Ez mindössze egy gyors, és csak hétpontos összefoglalója annak, amit eddig is elveszített Ruszijá, a lista már most bővíthető lenne a globális szereppel, a közel-külföldi orosz hatás gyengülésével, az orosz ipar lenullázásával stb. Azon viszont minden putyinisták el kell/el kéne (de nem fog, ugye?) gondolkodnia: ha ez ez az őrült elme ilyesmikre képes a sajátjaival szemben, akkor hogyan is lehetne rábízni egy új világrendet, milyen is lenne az a Kelet-Európa, amely az ő befolyása alá kerülne? Nos, egyelőre nem kell aggódnunk emiatt, mert az ukránok helyettünk is megvívják ezt harcot.

Slava Ukraini!

(Nethuszár)