Ti még mindig féltek a ruszkiktól?

Túl vagyunk az Ukrajna teljes és totális megszállást célzó három naposra tervezett orosz specoperácijá négyszázadik napján is, és a magyar közbeszéd még mindig ott tart, ahol február 24-én – mintha az magyari tömegek széles rétegei nem lennének képesek felfogni, hogy személyes szimpátiájuk dacára és ellenére, bizony az orosz hadsereg továbbra is ugyanaz a rablógyilkos horda maradt, aki volt 1945-ben vagy 1956-ban, de ennél is nagyobb baj, hogy immár el is felejtettük milyen az, ha felemeljük a fejünk és nem félünk.

NEM FÉLNI pedig bőven van okunk, íme csak néhány „apróság”

Nem fagytunk meg télen: ugye emlékszünk még a tavaly nyári-őszi narratívákra, miszerint Putyin majd jól elzárja a csapokat, és akkor Európa letérdel, abbahagyja az ukránok támogatását, illetőleg megfagy. Ebből semmi sem történt meg.

Nem is haltunk éhen. Ugye emlékszünk még azokra a narratívákra, miszerint nem jut majd ki az orosz, illetőleg ukrán gabona a világpiacokra, emiatt majd jól éhenhalunk. Az orosz propaganda kisfilmet készített arról, ahogy a sötétben és fagyban kínlódó angol család megeszi saját gyerekének kedvenc hörcsögét. Putyinista magyarok kárörvendeztek, hogy jaj, mi lesz majd, és hogy ők szóltak, persze… Aztán nem haltunk éhen, most pedig – furcsa, ugye? – hirtelen az a problémánk, hogy az ukrán gabona mégiscsak elhagyja a háború által sújtott országot.

Putyin nem állt bosszút: azt mondták, hogy, ha tovább támogatjuk Ukrajnát, akkor majd Putyin bosszút áll, és nem ad gázt. Kiderült, hogy ebben az esetben a fasznak két vége van, és bizony a Kreml őrült ura is nyelt abból a majonézből, nem is keveset. Az Északi Áramlattal zsarolt, a gázszállításokkal zsarolt, a rubelben történő fizetéssel zsarolt – aztán hirtelen felrobbant az ÉA, és kiderült, hogy ez mégiscsak Moszkvának fáj a legjobban – vajon miért? Azóta is sírnak a ruszkik, mert nem tudnak nekünk gázt eladni…

Találtunk máshol gázt: azt mondták, hogy orosz gáz nélkül nem lehet Európában fenntartani a gazdasági fejlődést, és orosz gáz nélkül egész Európa megfagy, hanyatlásba kezd, meg is halt már, kész, vége, konyec. Aztán kiderült, hogy tudunk mi máshonnan is gázt hozni, megbízhatóbb helyekről, és egész jól megvagyunk az orosz gáz nélkül. Érdekes, hogy ez a gázlemez mennyire megkopott az európai putyinisták körében – nektek nem hiányzik?

By the way: a gazdasági fejlődés folytonossága amúgy is egy vicc, egy nagyon is tragikus vicc, és ennek a viccnek eltörlése a klímaváltozás megfékezésének egyetlen hatékony módszere. Putyinnak köszönhetően – ez most cinikus gúny volt – egyre nagyobb teret kapnak a politikai tervezésekben a zöld energiák, az ehhez kapcsolódó technológiák és az ezt célzó innovációk. Aki akar, maradjon a gázzal, de Európa, és Amerika 2050-re nagyjából teljesen felszámolja majd ennek az energiaforrásnak a használatát, illetve annyira minimálisra csökkenti, hogy a függőség kialakulása lehetetlenné válik.

És még mondtak sok-sok mindent ezek a magyarul beszélő idegenszívű muszkaszoppacsok, és ezekből semmi, de semmi nem jött be. Nem jött meg az orosz csodafegyver, és télen sem tudták megfordítani a háború menetét a ruszkik. Hiába bombázták szarrá az ukrán kritikus infrastruktúrát, és rommá az ukrán városokat, Ukrajna nemhogy nem térdelt le a fogatlan orosz medve előtt, hanem történelmi hősiességgel áll ellen ennek az ázsiai vad hordának. Hiába rikoltozták azt a jól fizetett, de semmihez sem értő szakértők, hogy az orosz fölény majd meghozza a gyümölcsét és legyőzik Ukrajnát, ma már világosan látjuk, hogy ennek a háborúnak van egy biztos kimenetele: Oroszország nem győz. Nem tud, nincs mivel, képtelen arra, hogy megtörje az ukrán ellenállást, és ezen már az atombomba sem segíthet, hiába fenyegetőznek vele.

És azt is mondták, hogy új világrend lesz majd, ebben pedig a Nyugat majd maximum kiskutya lesz – és lett bizony új világrend: erős és egységes Nyugat, a globális délt átvevő Kínával, és ebben a komplex játszmában Ruszijá nemcsak elveszített mindent, hanem már nem is szereplő.

Mindeközben: jönnek az elektromos autók, a nukleáris minierőművek, a zöld energiatermelésre alkalmazott új technológiák, Nyugat helyrepattintja elhanyagolt haderejét, a kelet-európai blokk erősebb, mint valaha, az észt–litván–lett–lengyel–román Keleti Pajzs nevű katonai együttműködéséből új politikai tömb születik, és összességében: elkezdtük lefaragni a globalizációból mindazt, ami nekünk eddig inkább káros volt, mint hasznos.

És akkor még mindig van, aki fél a ruszkiktól?

Ezért IS írtam már a háború elején: a Nyugat győzni fog! A Nyugat ugyanis mindig győz – ha nehezen is, ha sok véráldozattal is, de győzni fog most is – utána pedig másképp csináljuk majd, mint eddig!

Slava Ukraini!

(Nethuszár)