Ti mind románok vagytok! [Én nem!]

Szatmárnémetiben tartott kampánybemelegítőt a nagyobbik kormánypárt, ebből az alkalomból a PSD elnöke, Marcel Ciolacu is tiszteletét tette a partiumi városban, ahol mondott pár olyant, amitől az erdélyi magyar sajtó, és az erdélyi magyarság túlnyomó többsége is kisebb-nagyobb szédülésrohamot kapott. Kezdetnek rögtön itt van, a felejtsük el, hogy Erdély nem román föld című opus, de a jelenlegi és nagy valószínűséggel soron következő miniszterelnök nem állt meg itt, ahogy párttársai is mondtak érdekes dolgokat.

De ne rohanjunk előre: a „felejtsük el, hogy Erdély nem román föld” igazán jóindulatú megjegyzés annak a román politikusnak a szájából, akit maga az államelnök, a demokratawarriorsága miatt agyonkitüntetett Klaus nevezett ki ügyeletes Erdély-eladónak, még abban az időben, amikor a demokratawarrior és agyonkitüntetett Wertner szerint a PSD volt maga a vörös pestis, a toxikus párt, amely tönkreteszi Romániát, nota bene: eladja Orbán Viktornak Erdélyt, de hát láss csodát, ma együtt kormányoznak. Van ez így Romániában, ahol a legnagyobb demokratát Klausnak hívják, a korábban utcákon telelő-nyaraló igazságos társadalomért tüntető tömegeket meg leírták Brüsszelben, mint járulékos veszteséget. (Jelentős részük ma AUR-szavazó, már csak fck the system alapon is!)

Na de: Ciolacu mindezt abban a kontextusban mondta, hogy Románia és Magyarország szövetségesek, mindkét ország NATO-tag, mindkét ország tagja az EU-nak, és az örökkévalóságig szóló szerződéseket írtak alá egymással – hogy idézzem a jelenlegi és leendő miniszterelnököt.

Ciolacu azt is leszögezte, hogy a PSD szeretné megszerezni a partiumi város irányítását, ahogy Szatmár megye vezetői székét is, amikor pedig arról elmélkedett, hogy emiatt az RMDSZ megharagszik-e vagy sem (segítünk: nem fog!), akkor Marcel barátunk a következő eszmefuttatást volt szíves bemutatni:

„Valójában mindannyian különböző etnikumú románok vagyunk, románok, magyarok, ukránok, németek, akik együtt élnek Romániában. Azt hiszem, ez áldás, és nem ok a vitákra, a minket elválasztó dolgok megtalálására” (FORRÁS: Krónika)

Igen. Mi, mindannyian románok vagyunk.

Mielőtt kinyílna a bicska a nyájas olvasó szemében, szeretném közölni, hogy ez a kulturális nemzet fogalma, amely, ha érdeke úgy kívánja, és mifelénk elég gyakran kívánja így, az etnikai identitást az állampolgárságtól élesen elválasztja, így az etnikai identitás másodlagos fontosságúvá válik. Nem ördögtől való gondolat, kicsit a francia államfelfogást tükrözi vissza a vérségi alapon gondolkodó német államkoncepciókkal szemben, de van vele két gond: kicsit tükrözi vissza és nem nagyon, másrészt eléggé balkáni, amolyan surmós módon.

Ugyanis, ha mindannyian románok vagyunk, csak épp néhányan magyarul beszélünk, akkor mi is a baj a székely autonómiával, az anyanyelvhasználattal és csomó olyan kérdéskörrel és problémával, amely mégiscsak etnikai identitásalapú?

Költői kérdés, nem várok rá választ.

Paul Stănescu, a PSD főtitkára ugyanakkor mondott egy olyant, amit jó lesz észben tartanunk: aki megnyeri az idei négy választást, az tíz évig fogja kormányozni Romániát, és a PSD-nek nincs semmiféle mentsége arra, hogy ez ne így legyen – azaz, ne ő legyen kormányon a következő tíz évben.

Jegyezzük meg jól ezt a mondatot, Stănescu ugyanis elvetette a kockát, megmutatta a vörös párt fogának fehérjét, tovább nem szaporítva a képzavaros áthallásokat: a PSD tíz éves kormányzásra készül, és, egyezzünk meg, erre minden esélye megvan.

Mint a PSD ősellensége, azt kell mondanom: nem biztos, hogy ez baj…

Örsh

(Nethuszár)