Tűzbe jöttek az autonómisták Székelyföldön

Ha október utolsó vasárnapja, akkor József Attilát játszik a székelység, mert nagy, nagy tüzet kéne rakni, raknak is, de nem melegedni, hanem azért, hogy megmutassák, hogy kinek, azt már csak a jó ég tudja, de legkevésbé a szervezők, akik harminc éve küzdenek az autonómiáért, ezalatt pedig egy lépéssel sem kerültünk közelebb e célhoz, de cserébe lett autonómia-iparunk, zászlóstúl, felvarróstúl, őrtüzestül nekije, mert így dukál ez mifelénk. Szép volt, jövőre ugyanitt!

Szó se érhesse a ház elejét, a Nethuszár is beszámol a székelyek eme neopogány rituáléjáról, csak dicsérő szavakkal tudjuk illetni, ideje volt már ennek az őrtűzgyújtásnak, a fényénél jól meglátták azok is, akiknek meg kel mutassuk, más kérdés, hogy saját magunkat már vagy jó pár évtizede nem látjuk, nem találjuk, nem is keressük, lassan mások sem keresnek minket, fény ide, fény amoda.

Szóval, így telt október utolsó hétvégéje Székelyföldön, őrtüzekkel, vigasságban, megmutatásban és együttlétben. Voltunk, vagyunk, ki tudja leszünk-e még, jövőre megfogyva bár, de törve nem, viszont ugyanitt.

Borítókép: illusztráció, fotó: Beliczay László, Székelyhon

(Nethuszár)