Valóban fel akarta robbantani Ukrajna a Magyarországra irányuló kőolajvezetéket? Egy maszkirovka sikere

Olvasom a magyarországi médiában terjedő és a Mandiner által kiszúrt hírt, miszerint Zelenszkij ukrán elnök arra biztatta egyes tábornokait, hogy robbantsák fel a Magyarországra irányuló Barátság kőolajvezetéket. Ahogy az lenni szokott, a hír végigsöpör a magyar olvasótáboron, akik aztán az ízlésüknek megfelelő konteókkal egészítik ki az olvasottakat, míg az egészből ki nem alakul egy hitvilág, egy mítosz, amivel racionálisan érvelni már lehetetlen. De nézzük csak meg alaposabban, miről is van szó?

A Mandiner beszámol egy, a The Washington Postban megjelent cikkről – ilyen szempontból a kollégák abszolút helyesen jártak el, az eset valóban hírértékű, mivel Magyarországra vonatkozik, ezt nem lehet kihagyni! Más kérdés, hogy a hírre alapozva aztán várható módon különböző konteók épülnek, rászállnak a közösségi média megmondóemberei, hisztériát generálnak stb. – ezeket pedig jó lenne megelőzni, ahhoz, hogy megelőzzük pedig jó lenne átgondolni néhány dolgot, és megismerni néhány tényt.

A TWP cikke, amint az a Mandiner szemlééjből is kiderül, NEM közli az eredeti dokut, csak hivatkozik rá, mint olyanra, ami a birtokába került. Jó tudni tehát, hogy a „bizonyítékot” tulajdonképp senki sem látta a TWP újságíróin kívül. Ez egy.

Kettő: a kijelentés körülményeiről nem sokat tudunk meg, amit igen, az viszont elégséges ahhoz, hogy ne tulajdonítsunk neki komolyabb jelentőséget, lévén egy zártkörű megbeszélésen, egy háborúban álló ország elnöke valószínűsíthetően káromkodni is szokott, meg különböző jelzőkkel illetni számára nem szimpatikus eseményeket, ahogy akár poénként is értékelhető az, hogy Zelenszkij ebben a körben a vezeték felrobbantását „javasolja”. Magyarán: a kijelentés elhangzásának körülményeiről nem tudunk sokat, annyit viszont biztos nem, hogy túl komolyan vegyük, a kontextus uyganis sok mdient eldönthetne ebben a kérdésben, de azt pont nem ismerjük meg.

Három: a józan paraszti ész. Ukrajna elnökéről és katonai vezérkaráról sok mindent lehet mondani, mondanak is, de azt, hogy komplett hülyék lennének aligha. Márpedig a kőolajvezeték Ukrajna kezében zsarolási potenciál, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Ennek egyszerűen földrajzi okai vannak, a Barátság kőolajvezeték Ukrajna területén halad át, a háború előtt is ott haladt át, a háború után is ott fog, mert egy vezetéket nem lehet csak úgy áthelyezni, viszont akármikor el lehet zárni, majd újra megnyitni, majd megint elzárni, megint megnyitni és mindezt a végtelenségig lehet folytatni. Magyarán: Ukrajna kezében a vezeték az ász, amit hülye lenne eldobni magától azzal, hogy felrobbantja és ezzel teremt egy olyan helyzetet, amikor a zsarolási potenciálja is megszűnik és a kialakult helyzetből is nehéz visszajönni, ha nem épp lehetetlen, már csak a háborús körülmények miatt is.

Négy: ismét a józan paraszti ész. Aligha titok, hogy az ukrán vezetéken érkező olajból a MOL, finomítás után, jelentős menyiségeket tol vissza az ukránoknak. Miért kéne felrobbantaniuk Zelenszkijéknek azt a vezetéket, amiből az ukrán harckocsit kapják az üzemanyagot?

Végül a Pentagon-anyagokról

Nos, nem véletlenül nem olvashattatok ezekről a Nethuszáron, leszámítva a mainstreamben futó és MTI-szárazságú híreket. A helyzet az, hogy elég régóta követjük mindazt, ami a háborús színfalak mögött zajlik, és ez az egész Discordon keresztül történő amerikai szupertitkos iratok kiszivárgása nevű sztori számunkra az első perctől kezdve nem tűnt túl hihetőnek, sőt, kifejezetten irányított, szándékos akciót sejtettünk mögötte, amivel különösebb bajunk nincs, csak akkor kár lenne arra pazarolni az energiát, hogy ezeket az anyagokat nyálazgassuk.

Értelmezésem szerint a nyugati média, és a nyugati katonapolitika egyvalamit eltanult a ruszkiktól ezen háború alatt, nevezetesen a maszkirovkát, az álhírek hadi használatát – ennek lehet része a kiszivárgás. Nézzük csak meg közelebbről mindazt, amit biztosan ismerünk erről a kérdésről, habár az információk mögötti valóságban továbbra is erősen kételkedünk: a dokukat egy kadét, ismétlem kadét, szerezte meg. Most komolyan?

A US Army legféltettebb titkaihoz hozzáfér egy bőrnyakú, majd le is menti és szétszórja őket az interneten, mindez idő alatt az FBI, az NSA és a CIA pedig Ibizán nyaralnak, még a telefonjukat is kikapcsolják, hogy senki se zavarhassa őket holmi nemzetbiztonságot fenyegető ügyekkel. Persze, ez eléggé valószínű – egy párhuzamos univerzumban, de nem a mi világunkban.

Sokan írtak sokfélét, szakértők tucatjai elemezték az iratokat, amelyeknek volt egy – legalábbis számomra szembeugró – különös aurájuk: annyi, de annyi részletes információt tartalmaztak, és ezek annyira, de annyira szépen csengtek egybe, hogy első olvasatban (mint olyan, aki azért a cikkírásokon túl foglalkozik fordítással és többszerzős tanulmányok szerkesztésével is, tehát a szöveggyártáshoz értek valamennyire) az volt az érzésem, hogy az összeset egy ember írta, vagy, ha többen is, azok jól, mi több, nagyon is jól ismerték egymást, egymásra tudtak hangolódni a szövegek írásakor.

Az sem vehető félvállról, hogy a kiszivárgott anyagokban szereplő információk valósnak tűnhetnek, főleg azon részük, amelyek hírértéke katonai szempontból tejesen irreleváns – és ez a maszkirovka, vagy az oroszok által használt, Messner-féle szubverzív információs háború jellemzője. Politikusok viselkedései, egyes államok fegyverszállításai, Amerika lehallgat külföldi, szövetséges kormányokat stb. – ki nem tudta ezeket? Magyarán, semmi új nem volt ezekben az infókban, viszont alkalmasak arra, hogy támogassa az oroszok azon hiú ábrándját, miszerint titkos amerikai anyagokhoz fértek hozzá, előnyt szereztek az információs hadviselésben, és ruszki hírszerzők tucatjait kötötték le huzamosabb ideig a kiszivárgott infók ellenőrzésével.

Az sem mellékes, hogy a kiszivárgott anyagok zöme olyan információkat tartalmazott, amelyekkel elsősorban a fogyasztók érzelmeire lehet hatni. Emlékszünk még? Ukrajnának nincs elég fegyvere, nehéz lesz az ellentámadás, Nyugaton már alig van lőszer, Amerika mindenkit lehallgat, a ruszkik győzelemre állnak, de legalábbis Ukrajnának nincs esélye stb. stb. Racionálisan értelmezhető adat ugyan nem szerepelt ezekben a dokukban, de elnézve a háború legutóbbi híreit (Storm-Shadow a britektől, a 2,5 milliárd font értékű német katonai segély), azt is mondhatjuk, hogy a szivárogtatás által keltett illúziókról mára egyértelműen kiderült, hogy hamisak.

Na, ilyen ez a Zelenszkij fel akarta robbantani a kőolajvezetéket sztori: érzelmekre ható, adatokkal NEM igazolt állítás, tartalmilag szembemegy az egyszerű paraszti ész logikájával, katonailag, politikailag és gazdaságilag is kifejezetten káros lenne magának a feltételezett elkövetőnek, de vélhetően most elindul a kötelező hisztiroham, amikor az Ukrajna két héten belüli összeomlását egy éve folyamatosan ígérgető szakértők majd jól felfújják ezt az ügyet, az igazság pedig csak ül magában, csendesen. A felismeréstől nem kell tartania.

(Nethuszár)