Rock’n’roll 2070 – vissza a jövőbe

Nézem valamelyik magyar tévé műsorát, pedig nincs is tévém, anyámnak van, neki kell, ő nézi, nem én, szóval nézem, és látom, mit látom? hallom, ahogy az öreglány csapatja valami Beatricére, benézek a szobába, Nagy Feró tolja a nyócóramunkát, Istenem, pedig nyugdíjas, már nem is fúj neki Kombinát, na, szóval nézem, örülök neki, örülök Ferónak is, persze, elvégre én is szeretem, immár 30 éve, mióta Ceausescut kilőtték egy karácsonyi jeges délutánon, azelőtt nem ismertem.

Szóval, 50 év múlva is Nagy Feró csapatja élőben, jó muzsika, persze, de valahogy kísért a gondolat, hogy ebben a világban már csak Muterom őrzi a rockandrollt, és még néhányan, egyébként pedig mindent beborít a tucctucc, amiből van persze jó is, de mégsem azok az acélos riffek, amiért hevizni jár az emberfia a Szindikátba.

El is gondolkodtam azon, ha így folyik ez tovább, vagyis inkább sehogy, akkor miként fog kinézni a magyar világ zenei korfája, mire mi is nyugdíjasok leszünk? Közel hetvenhez, vajon mit fogunk mondani az unokáinak, amikor beteszik nekünk kedvenc számukat, tata, ezt hallgasd meg – mondjuk majd mi is, hogy ez zörej, ez nem zene, ezt hallgasd meg táttáé, s betoljuk majd neki a Metallicát, hogy ne ijesszük meg rögtön egy Deicide dallal. persze, tesszük hozzá, ezek a szövegek még szóltak valamiről, fontos dolgokról, nem úgy, mint manapság, eh, legyintünk, és látjuk a rettegést az unoka szemében, de azért még odatoljuk a Burzumot, ezt mutasd meg a barátaidnak a suliban…

Hogy fog kinézni az iskolai műsor, amit a diákok tartanak az ősöknek?

Tiszteletünkre meghívják majd Csihar Attilát, aki Tormentor-stílusban előadja majd a homokóra, csak pereg tovább című számot?

Milyen lesz majd unokánk esküvője?  Szép lagzi, hegedűsökkel, s minden, a fiatalok nyugisan táncikálnak valami tücctüccre, majd a DJ szól, hogy retrófélóra, és betol egy Sepultura Ratamahattát kezdésnek, mi pedig csak lóbáljuk a székeket a fejünk felett, mert hajunk már nincs, a pogótól pedig eltiltott az orvos, különben is, az ízületeink…

Más verzióban: szólunk az asszonynak, hogy anyjuk, fogd meg a protézisem, beszállok egy kis pogóra – az unokák meg nézik, Úristen, ilyenek voltatok ti fiatalon, kérdik elkerekedett szemekkel, mi pedig büszkén mondjuk, hogy az volt az élet, lám, ti is abból lettetek, ugye, de hát ezek a mai fiatalok, se részegség, se kocsma, se bunyó, csak a béke meg az fura illatú cigaretta…

Milyen lesz majd a Duna tévén a Kívánságkosár?

Bombajó fiatal csajszi olvassa majd be, hogy Marika küldi Vásárhelyről, a Tudorból Ákosfalvára Zolikának a Sodomtól a kedvenc számát, hogy ússzon trotilban a zúzád, te drága, mi mindig gondolunk rád…

Szóval, ezeken gondoltam, és azt hiszem nem vagyok normális, de ez a kisebbik baj, nagyobb gond az, hogy valószínűleg közel 100 százalékos pontossággal megjósoltam a jövőt…

Addig is, hallgassatok metált!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár