Mikhail Ezhov: Orosz vagyok

Mikhail Ezhov orosz dalszerző, zenész alábbi írását a közösségi médiában tette közzé, a magyar olvasóhoz pedig az Orosz Tükör stábjának köszönhetően jut el. Az Orosz Tükör Oroszország és az orosz világgal kapcsolatos cikkek, tanulmányok magyar nyelvre történő átültetésével igyekszik oszlatni a homályt a fejekben, a lapot Szatmári István szerkeszti és Varga Gábor lektorálja, ITT ÉRHETŐ el, iratkozzatok fel a hírlevelükre és tágulni fog a világegyetem.

Mikhail Ezhov: Orosz vagyok

Üdvözlök mindenkit Oroszországból! Ne vágjanak hozzám semmit, ne szidjanak! Azt mondják, hogy a szüleit nem választja meg az ember. Azt sem, hogy hová születik. Én sem választhattam. Oda születtem, ahová. Az én hazám Oroszország. Bocs. Az, ami most Ukrajnával és Ukrajnában történik, az nagyon fájdalmas nekem. Úgy hiszem, hogy bármely épeszű ember számára az orosz agresszió a jó és rossz harcát jelenti. A rossz rátámadt a jóra. Egy egész ország és nép megsemmisítéséről van szó. Népirtásról!

Tudják-e, hogy AZ OROSZ KULTÚRÁVAL

kapcsolatban kérdések kezdtek felmerülni? A zenészek harsonáiban és szaxofonjaiban orosz levegő árad, írják a kottákat, nyomtatják a plakátokat: ne bántsátok az orosz kultúrát! Merthogy a háború az háború, a kultúra meg kultúra. És nem kell Dosztojevszkijt összemosni az orkokkal. Csakhogy szerintem az orosz kultúra nem adott a világnak semmit.

SEMMIT!

Egy pillanat alatt semmivé változott. Nem azért teszik félre manapság, mert russzofóbiások, vagy valami másért. Nem azért, hogy kiszúrjanak Putyinnal. Hanem azért, mert az orosz kultúra az ember nevelése szempontjából egy nagy nulla.

Mindenki megértette mára a világon, hogy pontosan az orosz kultúra vezette be országában a féktelen fasizmust. Legalábbis semmit sem tett ellene. Sőt elősegítette! Az összes elbeszélésben, versben, a felsőbbrendűséget hirdette. Egy bizonyos „OROSZ” faj felsőbbségét a többiek fölött. Merthogy… az orosz civilizáció, a mi külön utunk, a talányos orosz lélek, blablabla… Nincs itt semmi talány, sem különút, sem Isten népe.

Az orosz katonából tolvaj lett, erőszakoskodó és gyilkos. És nem csak úgy, magától, hanem az „orosz kultúra” segítségével. Az orosz katona orkká lett. Ezért ne döbbenjenek meg, ha ezt a „vidéki” kultúrát kiírják a világkultúrából. Előadásokat, koncerteket, filmeket törölnek, könyveket távolítanak el a könyvtárakból. Ne lepődjenek meg! Az orosz kultúra egyértelműen megmutatta mérgező voltát és tehetetlenségét a személyiség nevelésében.

OROSZ PRAVOSZLÁV EGYHÁZ

Itt is teljes a csőd. Általános és visszafordíthatatlan. Mit kellett volna tennie a háború első napján? Jajgatni! Megkongatni minden harangot, megfújni minden kürtöt az összes lehetséges helyen, felszólítani a híveket, hogy menjenek ki a falvak, városok utcáira azzal a felkiáltással, hogy „Fejezzétek be az öldöklést!” Állítsátok meg a háborút! Háború van! Megszegjük Isten egyik törvényét! NE ÖLJ!!!

Ne szegjétek meg Krisztus ezen parancsolatát!

Az Orosz Pravoszláv Egyház ezidáig sem volt híres az eszéről, elősegítve a krisztusi parancsolat „ne csinálj magadnak bálványszobrot!” – Putyinról beszélek. Ne lopj! Ez meg a Krím-félszigetről mondom. Már akkor minden világos volt az Orosz Pravoszláv Egyházzal kapcsolatban.

DE!

Áldást adni a gyilkolásra és nemi erőszakra – ez engem különösen sokkolt.

Az Orosz Pravoszláv Egyház nem szállva szembe az orosz kultúrával, részt vett az orosz katona helyett egy tolvaj, erőszakoskodó és gyilkos felnevelésében.

TISZTEK

Oroszországban sokfajta szövetség létezik. Nem biztos, hogy pontosan idézem az elnevezéseket. Az „Orosz Tisztek Szövetsége”, „Katonai Műveletek Veteránjainak Szövetsége”, „Afganisztáni Veteránok Szövetsége”, Mindenféle Vimpel és Alfa Kommandósok Szövetsége, bla-bla. Mindenféle kommandós srácoké. Harcos, tapasztalt és becsületes fiúké. A legfőbb szó a „becsületes”.

Katonatiszt! Hogy oda ne rohanjak! És??? Hol vannak ezek a tisztek? Hol vannak ezek azt elit tiszti középiskolák és főiskolák neveltjei? A Nahimov és Szuvorov bla-bla nevét viselő tiszti neveldéké? Hol a katonai elitünk? Hol vannak a Föld sói, hol a fehér csont, kék vér? Hol??? A háború első napján, jó, legyen a második vagy harmadik napon. Hol voltak? Bucsa után, amint a háborús bűntettek a világ nyilvánossága elé kerültek, hol voltak?

Tisztek. Oda kellett volna menniük a Kreml falához, felsorakozni, mint a díszszemlén és le kellett volna tépniük a váll-lapjaikat és összes kitüntetésüket azzal a felkiáltással, hogy – NEM VÁLLALUNK SEMMILYEN KÖZÖSSÉGET EZZEL A HADSEREGGEL”. És a mauzóleum elé vetni. Lelki erőt mutatva, elszántságot, kifejezve, hogy a katonai elithez tartoznak. Követelniük kellett volna a fegyveres erők parancsnokának leváltását, hadbíróságot kérve az összes háborús bűnösre. El kellett volna határolódniuk mindattól, amit manapság orosz hadseregnek neveznek.

A mai orosz tiszt egy nagy nulla. Egy beosztás. Nincs semmiféle becsülete, sem vitézsége, sem hűsége a néphez és a szakmájához. Egy törvénybe iktatott hullarablóról van szó, ranggal rendelkező megbecstelenítőről és gyilkosról.

OKTATÁS

A putyini rezsim 22 éves. Ugyanannyi, amennyi a kora azoknak a fiúknak, akik megbecstelenítenek, rabolnak és gyilkolnak Ukrajnában. Ez alapján kell értékelni az orosz oktatást. Ki nevelte fel ezeket a fiúkat? Ki tette ilyenné őket? Az orosz kultúra? Az orosz vallás? Az orosz tisztek? Vagy az orosz oktatás? Amely a „világon legjobb” szovjet oktatás utódja.

Ki nevelt ezekből a gyermekekből rablókat, erőszakoskodókat és gyilkosokat? Mivel foglalkoztatok orosz tanítók ebben a 22 évben, hogy a hozzátok kerülő gyermekek igazi gyilkosokként és erőszakoskodókként hagyták el az iskolát? Értem, hogy nem volt időtök, hiszen a fő gondotok az volt, hogyan biztosítsátok a választói részvételt és hogy azok az „egységes” pártra szavazzanak. Csakhogy választások 4-6 évenként vannak! A fennmaradó időben mivel foglalkoztatok? Hogyan neveltétek ezeket a gyermekeket? Akiket rátok bíztak a hiszékeny szülők.

Ti ezekből a gyermekekből tolvajokat, megbecstelenítőket és gyilkosokat faragtatok. Mire tanítottátok ezeket a gyermekeket? Lelkiismeretre? Irgalomra? Együttérzésre? Nem, nem. És újra NEM! Ti voltatok azok, akik arra tanították őket, amit azok Ukrajnában elkövetnek. Ez pontosan a ti érdemetek, mint pedagógusoké. Bucsa a ti óráitok terméke. …

Ez van mindenütt. Ahová nyúlsz, gennyes fekély, kelés. Van kultúra, de semmire sem jó.

Van vallás, de értéktelen. Van hadsereg és vannak tisztek, de nincs becsület. Vannak tanárok, akik nem tanítanak az emberi élet tiszteletére. … Tudják mit? Nekem most nagyon fáj. Nagyon. Szörnyen. Fájó néznem, amit Ukrajnában művel az országom. Hogyan rombolja, tépi. Hogyan öli az ukránokat. Fájó néznem az ukránok szenvedését.

Fájó látnom a menekültek áradatát. Nagyon fájó nézni, ahogyan az emberek hagyva mindent futnak, futnak, futnak. Nem a jobb életért, hanem hogy életben maradjanak. TÚLÉLJÉK!

Fájó a feleségemre néznem, aki a gyermekkorát Nyikolajevben élte le. Aki nem alszik most, csak szendereg. Aki folyton a híreket hallgatja, követve az eseményeket a szülővárosa térképén. Aki a Nyikolajev ágyúzásáról szóló hírekben él. ÉL! Bennük. Fájó tudatosítanom, hogy mindezt az én országom műveli.

Az én hazám. Az én hazámból a világ gennyes sebe lett. Pokolfajzat. Világméretű rossz. Tiszta, puszta rossz. Fájó néznem az orosz televíziót, látnom, hogy valamikor tisztességes emberek ennek a rossznak a szolgálatába szegődtek.

Ahogyan az összes föderális tévécsatornán arról vitatkoznak komolyan, hová dobjunk atombombát. Harsányan nevetve. Pusztítsuk-e el Varsót, Londont, vagy esetleg New Yorkot? Mintegy mosolyogva önnön butaságukon, és azon, hogy mindent megtehetnek. Mintegy eltelve saját halhatatlanságuk érzetével. Naivan feltételezve, hogy mindenki meghal… rajtuk kívül.

Nem tudom, mit mondjak még.

Orosz vagyok. Aki belefáradt mindebbe.

Belefáradtam a saját országomba. Belefáradtam a dominanciáért folytatott örök küzdelmébe. Belefáradtam a nagyságra törekvésébe. Belefáradtam semmirekellőségébe, alacsony életszínvonalába, elmaradottságába és utak nélküliségébe. Belefáradtam abba, hogy folyton le akar hagyni valakit, helyre tenni, lebombázni.

Orosz vagyok. Elfáradtam. Egyet tudok. Ezt a fekélyt a bolygó testén gyógyítani kell. Ha szükséges, sebészi beavatkozással. Hogy soha ilyesmi ne forduljon elő mégegyszer. SOHA!

Mikhail Ezhov

Forrás: Orosz Tükör

(Nethuszár)