Porlunk: egymillió alatt az erdélyi magyarság!

Az idei esztendő sorsfordítónak bizonyult, és nemcsak egy kizárólagos szempontból, az év utolsó napja azonban nekünk, erdélyi magyaroknak különösen rossz hírt tartogatott: az idei népszámlálás előzetes adatai szerint az egymilliós lélektani határ alá süllyedtünk.

Igen, akkor is, ha a számok azt mutatják, hogy kb. kétezerrel felette vagyunk – sajnos ez csak részben igaz, nagyon-nagyon kicsi részben. Másképp fogalmazva: a valóság nem ideológiai kérdés, amelyet saját szájunk íze szerint hajlíthatunk. Lehet ezzel próbálkozni, de a vége minden esetben ugyanaz: pofon.

Ma délelőtt közölte a Nemzeti Statisztikai Hivatal (INS) a népszámlálás előzetes adatait, ezek alapján a magukat magyar etnikumúnak valló román állampolgárok száma: 1002151, azaz: EGYMILLIÓKÉTEZERSZÁZÖTVENEGY.

Igen, mi is olvastuk a győzelmi jelentéseket, amelyek szerint húh, de nagy siker, hogy egymillió felett vagyunk. A baj az, hogy ez a tétel hamis.

Ne áruljunk zsákbamacskát, egymás között vagyunk, mi, magyarok, nem érdemes hülyíteni az olvasót sem: ez a kétezernyi fő többlet bőven összejön azokból a magyarokból, akik ugyan már régóta nem itthon élnek, vagy szabályosabban fogalmazva: életvitelszerűen már más országban élnek, de itthoni vakációjuk alatt válaszoltak a kérdezőbiztosnak, esetleg buletinjük segítségével egyenesen külföldről töltötték ki online az ívet.

Porladásunk gyorsul!

1.227.623, azaz:

EGYMILLIÓKÉTSZHUSZONHÉTEZERHATSZÁZHUSZONHÁROM

ennyien voltunk tíz évvel ezelőtt. És ebben az utóbbi tíz évben 225.472 magyarral lettünk kevesebben, ezzel pedig kerek-perec kijelenthetjük, hogy az erdélyi magyarság népességfogyásának mértéke nemcsak nem lassult, hanem az elmúlt tíz év alatt még egy kicsit gyorsult is.

Mindez aligha magyarázható racionálisan: míg forradalom utáni első és második népszámlálás közötti fogyatkozásra magyarázatul szolgálhatott az Iliescu-rezsim magyarellenessége, a második és harmadik között pedig a romániai pocsék gazdasági helyzet – nem eltekintve attól, hogy ezek az okok nem külön-külön, hanem együtt hatnak, maximum váltakozó mértékben – addig az utóbbi tíz év fogyását úgy hoztuk össze, hogy igazság szerint semmi sem indokolta volna: messze vagyunk a magyar kisebbség olyan elnyomásától, amit az Iliescu-rezsim idején tapasztalhattunk, nem voltak márciusi magyarellenes pogromok, a gazdasági helyzet pedig minden eddiginél jobb volt, nem beszélve arról a tömérdek uniós forrásról, amit ingyen dobtak utánunk, épp csak le kellett volna hajolni érte.

Az elmúlt száz évet tekintve, így állunk:

Arányainkat tekintve pedig így:

 

Igen, jól látod, 2021-re a magyar etnikumúak aránya bőven a bűvös HAT százalék alá csökkent: 5,25%.

Akkor mégis, hol a 6%?

Olvashattad Te is a különböző győzelmi kényszer által megszállt elmék posztjait, miszerint „megőriztük magyarságunk arányát, hat százalék, húha…”. A helyzet az, hogy ez a hat százalék akkor SEM válik igazzá, ha nem a magyar etnikumúak számából, hanem a magukat magyar anyanyelvűnek vallók számából indulunk ki. Ez viszont egy újabb kérdéshez vezet, de erről majd később, lássuk először a számokat:

1.038.806 – azaz,

EGYMILLIÓHARMINCNYOLCEZERNYOLCSZÁZHAT

román állampolgár vallotta magát magyar anyanyelvűnek. A különbség jelentős: 36.655 fő. Magyarán, volt itt több mint 30 ezernyi ember, akinek magyar ugyan az anyanyelve, de nem tartja magát magyar etnikumúnak.

Kik lehetnek ők?

A válaszért sem kell messze menni: 32.086 magát romának (cigánynak) valló honfitársunk a magyar nyelvet jelölte meg anyanyelvként, miközben magát nem magyar, hanem roma etnikumúnak tartja. Ehhez jön még 3.841 olyan önmagát német etnikumúnak valló, aki anyanyelveként szintén a magyart jelölte meg, ez egyébként az összes, önmagát németnek valló polgár 16,76 százaléka (khm, versthen sie, Herr Klaus?) míg a teljes roma közösséget tekintve, a magukat magyar anyanyelvűnek tartók aránya 5,63%. Jegyezzük meg, hogy azt is, hogy a 2011-es népszámláláshoz képest emelkedett az önmagukat romának valók száma, ahogy azt az INS is megjegyzi, így ez a több mint öt százalékos arányra nagyon figyelnünk kellene a továbbiakban, talán nem túlzás megállapítani azt is, hogy a roma etnikai „ébredést” esetleg nem gátolnunk kellene, ezzel eltaszítva őket magunktól, hanem ellenkezőleg, felkarolni őket, de ez már politikai kérdés, amibe itt és most nem megyünk bele.

NINCS HAT SZÁZALÉK!

A matek egyszerű tudomány, így ti is könnyen kiszámolhatjátok, de íme: amennyiben a magyar anyanyelvűek összlétszámát vesszük alapul és ezt viszonyítjuk a teljes lakosság létszámához, akkor sincs meg a hat százalék, a valós eredmény ugyanis: 5,45%!

Az INS által közölt előzetes adatokból pedig még valami kiviláglik, amire egyszerűen nem tudok per pillanat magyarázatot találni: az 1.038.806 magát magyar anyanyelvűnek vallók közül a magukat magyar etnikumúnak és ezzel egyidejűleg magyar anyanyelvűnek vallók (tehát a dzsétpédzsét magyarok 😀 ) létszáma 977.450 fő.

Ez azért már bőven az egymillió alatt van, ugye?

 

A fogyásunk üteme gyorsul:

 

Amint az látható, van tehát 61.356 olyan magát magyar anyanyelvűnek valló polgártársunk, aki nem tartja magát magyar etnikumúnak – ezeknek fele legalább a fent említett roma etnikai identitású, de magyar anyanyelvű cigányság, viszont így is marad egy kisebb városra való lakosság, aki úgy beszél magyarul, hogy közben más etnikumúnak vallja magát.

GYORSKÖVETKEZTETÉSEK:

1. A cigánysággal kezdenünk kell valamit: a ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok romantikája talán már elmúlt, de az nem kerülhető meg, hogy a velünk egy nyelvet beszélő romákat integráljuk társadalmunkba – ez viszont előrevetíti a magyar kisebbség jövőbeni kötelező viselkedését is: a nemzetből való kizárást, az erről szóló ostoba diskurzusokat, legalábbis itt, Erdélyben sürgősen el kell felejteni!
2. Az értelmiségünknek, már ami és amilyen maradt nekünk, sürgősen el kell kezdeni gondolkozni egy tíz éves stratégiában. Ez a feladat nem kerülhető meg, ki kell találni mi legyen velünk ebben a változó világban, mert ez a demográfiai hanyatlás az élet miden területére kihat: a csökkenő létszámú Székelyföld nem tud befektetőket vonzani, így nemcsak növekedni fog a szegénység, hanem konzerválódik is – a gettósodás elkerülhetetlennek látszik jelen pillanatban, de alapos és kitartó munkával megelőzhető. Ki kell találni a továbbtanulás formáit is: az egyre öregebb és létszámában fogyatkozó erdélyi magyarságnak senki nem fog fenntartani különböző egyetemi képzéseket, arról nem is beszélve, hogy több egyetemet, mint intézményt működtetni szintén óriási kihívás elé állítja az aktorokat, akiknek ezekre a problémákra sürgősen választ kell találniuk. Egyszerűbben összefoglalva: csökken a gazdasági erőnk, és emellé számolni kell azzal is, hogy

3. az RMDSZ román parlamenti jelenlétének a kérdését a demográfia oldja majd meg. Igen, sokan kívánták és kívánják a Szövetség parlamentből való kihullását, nekik sem kell aggódniuk: a fenti adatok azt mutatják, hogy legjobb esetben is MAXIMUM KÉT CIKLUS van hátra, ez kétszer négy évet jelent, ha nem számolunk előrehozott választásokkal. Utána már csak a matematikai esély marad, ami imaginárius dolog a politikában – ezekre az időkre már MOST készülnünk kell, például a valós problémákkal foglalkozó civil szervezetek megerősítésével, a forrásaink ésszerű felhasználásával, azok számbavételével, gazdasági stratégiákkal stb.

Nagyjából ennyi jutott mára az INS által közölt népszámlálás előzetes eredményeiből, de a kérdésre biztosan visszatérünk még. Addig is maradjatok a Nethuszár közelében, ha nem akartok hat százalék alá kerülni!

Ghonzó

FORRÁS: INSSE

(Nethuszár)