Miért esett neki Novák Katalinnak a román külügy?

Újabb, immár sokadik diplomáciai hisztiroham terjed a kárpátó-danubián mioritikus haza tájain, bár mindenki haza is mehetne, jobb lenne mindannyiunknak, de ez külön téma és dédapáink sírjáról szóló mondás, amely gyerekkoromban még elfért a nagyapákkal, de hát telik az idő, és nem változnak az erkölcsök.

Igazság szerint jelen cikkemet magyarországi olvasóink kedvéért írom, mi, akiknek különösebb óhajunk nélkül itt élni adott tudjuk, hogy nem kell felhorkanni a bukaresti külügy izmozásán és a román média hisztérikus problémacsinálási gyakorlatán, elvégre Romániában baj van, ismét baj, mit ismét, itt még olyan sosem volt, hogy baj ne legyen, ilyenkor a magyarokkal való riogatás különböző színű füstfelhői kerülnek elő, amellyel a bajt el lehet rejteni, legalábbis a Dambovita-menti politikusok ma is így gondolják, de, azért ezt is lássuk be, a recept ma már egyre kevés megy át a szélesebb román közvéleményen, a Novák Katalin elleni legújabb verbálboksz pedig a ruszkik által finanszírozott és magyar temetőket előszeretettel lopkodó AUR-tag ingerküszöbét sem érte el, de a kört le kellett futni, mielőtt a tanárok kergetik meg Iohannis elnököt, mert, kérem szépen, itt van a kutya elásva.

A helyzet az, hogy Romániában már napokkal ezelőtt le kellett volna záruljon a kormányrokáda, itt pedig tartsunk egy szünetet, hogy a magyarországi olvasó számára összefoglaljuk a román demokrácia eme csúcsvívmányát, ami, minden gúny ellenére, egyetlen működőképes kormányformációnak tűnt az utóbbi 15 évből, és ez nem kevés teljesítmény errefelé.

Na, szóval, az úgy van, hogy van a balos PSD, akik kormányon voltak sokáig, de utálta őket a nép, valamint ők is utálták a népet, főleg azt felét, amelyik utálta őket, el is gázosítottak közülünk sokakat a 2018-as, és máig nem tisztázott bukaresti tömegoszlatáson.

A PSD ősellensége a PNL, ők a liberálisok, magyarországi mércével ezt úgy kell elképzelni, mintha az egykori MIÉP-et összeengednénk a Mi Hazánkkal és az egész elnökének megtennénk a jól fésült és visszafogott, de vizet különösebben nem zavaró Vona Gábort a már néppárti korszakából. Szóval, úgy liberálisok ők, ahogy Romániában lehet csak érteni, kemény nackók, ha kell, és sokszor kell, ellenfelük pedig az RMDSZ, amely az Erdély ellopásáról soha le mondó magyarok pártja.

Na, ők hárman álltak össze koalícióba tavalyelőtt, amikor még a járvány tombolt és egy községnyi ember halt meg hetente – Iohannis golfozni járt ekkoriban, erre kérte a polgárokat is, mert az egészséges és kikapcsol, mondom, hetente haltak meg többezren, de kormányunk az nem volt. A miheztartás végett, ezekben a nehéz időkben az egészségügyi minisztériumot két magyar vitte: Cseke Attila miniszter és Vass Levente államtitkár, utóbbi érdemei elévülhetetlenek abban, hogy nem lett ennél is több halott és Bergamo Bukarestből.

Nos, hogy legyen kormány, ez a három nem jóbarát összeállt koalícióba és megegyeztek, hogy a két nagy majd félidőben váltja egymást. A PNL kezdi a kormányzást, miniszterelnök Ciucă, akinél jobb kormányfőnk aszem sosem volt még (nem irónia, tényleg!), majd jön a csere, román kifejezésből merítve a rokáda, amikor a PSD átveszi a kormányzást, miniszterelnök pedig az ő elnökük Ciolacu lesz, újraosztják a minisztériumokat egymás között és megy tovább a kormányzás. Ez egy sajátos és nem kicsit balkáni változata a német nagykoalíciónak, ami akár működhetett is volna, ha…

Majdnem sikerült, az elmúlt hetekben még javában alkudoztak a pártok a miniszteri tárcák felett, az RMDSZ-nek kivették volna a kormányrudat a kezéből, aztán mégse, de mégis, és mindezen spektákulumzajba robbant be a tanárok sztrájkja, erre hivatkozva pedig elhalasztották a rokáda-alkut, most pedig nem lehet tudni, hogy mi van, de ez legalább biztos, ugyanis ezt ismerjük, ilyen volt az elmúlt 15-20 évünk, akit jobban érdekel a téma keressen rá a Wikipédián, hogy hány kormányfője volt Romániának az utóbbi tíz évben.

Nos, a román politika ismét tehetetlen, mert az államfő ebben látja a nemzetközi kitüntetéseinek biztosítását: nem csinál semmit, de azt legalább nem lehet elbaszni, bár ebben annyira ne legyünk biztosak, Wernernek azért vannak képességei.

Iohannis államfő ugyanis egyik kedden még azt mondta, hogy a kormányrokáda-alku tovább folytatódik, illetve az eredeti menetrend szerint cserélődik a kormány (május 26-án kellett volna lemondjon a jelenlegi kormányfő, nagyjából mára lett volna új kormányunk, de ez most nincs a horizonton), majd az ezt követő szerdán kijelentette, hogy elhalasztódik a kormánycsere, amíg tart a sztrájk.

Igen.

Ő így őrködik a demokratikus normák felett – bejelent, és kész. Jó vicc, hogy az ilyen ügyekben mindig jól értesül G4Media szerinte, maga a két főszereplő, Ciucă és Ciolacu is a sajtóból értesült az államfő bejelentéséről.

Ezt már nem lehet fokozni? Fogd meg a söröm, mondta Klaus, és elutasította a gőzerővel sztrájkoló oktatási szakszervezetek vezetőinek azt a kérését, hogy találkozzon velük, mert a sztrájk van annyira súlyos és fontos, hogy kormányalakítást halasszanak el miatta, de annyira azért nem kell komolyan venni, hogy az államfő is odategye a csontot.

Hogy jön mindehhez Nováék Katalin?

Hát, a fentiek után aligha meglepő, hogy kellett valami, amivel le lehet kötni a jónépet, különben ismét kimegyünk az utcákra, a kovid miatt úgyis hiányzik már egy-két jó kis tünci, és abból nem jönne ki jól az az elit, amelynek majd minden tagja vert már át minket, egyszerű embereket. Romániában egyszerűen ez a módi: amikor baj van, akkor előszedik a magyar kártyát.

Novák Katalin az égadta világon semmi olyant nem tett, ami miatt ezt érdemelné. A székely himnusz utolsó sora, a „ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk” kb. tízezerszer csendül fel egy átlagos évben különböző avatókon, ballagásokon és minden egyéb helyen és formában, eddig ezzel senkinek sem volt különösebb baja, és egyébként most sincs, jövő héten már nem is emlékeznek majd az esetre a bukaresti külügyben, de na, most kellett valami, amivel le lehet kötni az egyszerű román emberek egyre érzékenyebbé váló figyelmét.

A vicc az egészben, hogy ez nem is igazán sikerült. A román médiában, mármint abban a részében, amelynek az ingerküszöbét egyáltalán elérte ez az ügy, súlytalanul, minden különösebb reakció nélkül vonult át Novák Katalin posztja, és a miatta kialakult műbalhé, ugyanis Katalin elnökasszonyról annyit azért tudnak Romániában, hogy hazaküldte a ruszkikat Ukrajnából, illetve rendkívül kulturáltan viselkedett akárhányszor hozzánk jött látogatni, ez akkor is igaz, ha felbérelt aranytökűek mindannyiszor megpróbálták kínos helyzetbe hozni, egyszer sem sikerült.

Úgyhogy, feleim, pannontesóim, lépjetek túl rajta.

Mi is azt tesszük.

Örsh

(Nethuszár)