Kilökték az RMDSZ-t a kormányból

Feleim, tetszik vagy sem, de a címbeli megfogalmazás igaz: miután hosszú éveken keresztül járta az a vicc mifelénk, hogy aszongya: miért tartanak választásokat Romániában? Hogy kiderüljön kivel fog kormányozni az RMDSZ, nos, ma már egyre erősebben néznek ki úgy a dolgok, hogy a Szövetség elesik a kormányrúdtól, pontosabban, ellökték onnan – méghozzá viszonylag elegánsan, még magyarellenes pogrom sem volt bokrétaként, szalmakalapra tűzve.

A történet lényege, hogy ugye abban állapodtak a 2021-ben, azon a kovidjárványtól sújtott forró ősz politikai válságában, hogy a két nagy párt, egymás halálos ellenségei összefognak, nagykoalícióban vezetik majd az országot, és 2023-ban cserélnek egymás közt kormányfőt is, hogy mindenkinek jusson a csolánból, mert lasa-ma ca te las országában így néz ki egy win-win szituáció.

A buliba bevették az RMDSZ-t is, holott már akkor is, most is megvan nélküle a kormánytöbbség, de jól mutatott a tulipán azon a bizonyos kalapon, így lett nekünk olyan németes nagykoalíciónk, a pártok színe alapján ez is szemafor-jellegű, piros-sárga-zöld összefogás.

És lőn 2023, és lőn a kormányfőcsere ideje, azaz, a kormányrokáda, hiába írtak alá protokollt arról még 2021-ben, hogy aszongya a miniszteri tárcák majd így, meg amúgy oszlanak meg, a liberálisok rápillantottak a közvéleményváltozásokra és döbbbenten látták, hogy ez az ország még mindig nem ismerte fel politikai zsenialitásukat, sőt, az AUR is előzi őket jobbról, járdán, padlógázzal.

És akkor mi legyen?

Akkor legyen az, hogy a kormányrokáda előtt újratárgyaljuk a már aláírtakat, és kérni fogjuk a fejlesztési tárcát, miután már nem mi adjuk a kormányfőt – ez zseniális ötletnek bizonyult, ismét politikai válság kezdett kibontakozni, tiszta szerencse a tanársztrájkkal, hogy egy kicsit elsöpörte a pártindulatokat, azért mindenki meghökkent egy környire, hogy visszatérnek azok az édes tízes évek, amikor még hetente mentünk ki pár tízezren az utcákra, és azokban az időkben buktak meg kormányok ennek hatásáéra.

Így aztán a PNL kérte a fejlesztési tárcát, amit jelenleg a Szövetség irányít, ők pedig nem akarták ezt kiadni kezük közül, mert…, minek is kellett volna? Ebben a szűk másfél évben egész jól vitték, legalábbis nem rosszabbul, mint bármely más romániai minisztériumot, itt jegyezném meg, hogy senki ne gondoljon egy kurva erős mezőnyre. Így hát Ciolacu, a PSD elnöke és a rokáda utáni, jelen számítások szerint hétvégétől új miniszterelnök azt mondta, hogy a fejlesztési tárca helyett megkaphatják az európai fejlesztések bársonyszékét, vagy épp az egészségügyét, de

Hunor erre annyit mondott: NU!

Az események ma továbbfejlődtek, hiszen Ciucă lemondott – egyik legszerethetőbb miniszterelnökünk volt az utóbbi 30 évből! –, így a kormányrokáda a táncolási fázisba lépett, ilyenkor alakulnak alkalmi koalíciók, gittegyletek és egyéb társaságok azzal a nem túl nemes, de mindenképp acélos céllal, hogy hátbaszúrjanak valakit, aki útjukba áll, Ciolacu pedig kijelentette, hogy bizony a PSD-nek, a PNL-nek, valamint a nemzeti kisebbségek képviselőinek együttesen megvan a többsége, épp csak azt nem tette hozzá, hogy kit érdekel az RMDSZ.

Ma estére már olyan hírek érkeznek, miszerint a soron következő alkotmány által kötelezőnek előírt egyeztetésre, amikor a pártok elmennek Iohannis nagyfőnökhöz elszívni a békepipát és elosztani a zsetont, ide a PNL és a PSD már együtt megy, de az RMDSZ nélkül.

Szintén a történtekhez kapcsolódó hír, hogy a PNL-n belül már elindult a boksz, hogy kié legyen a fejlesztési tárca – magyarán, már a matematikai esély is a nullához konvergál az RMDSZ számára.

Hunor pedig továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig a fejlesztési tárca éléről nem kell távoznia a magyar miniszternek, ők, mármint az RMDSZ még megvárják, hogy Ciolacu hivatalosan is miniszterelnök legyen, aztán hátha mégis nekik osztja le a fejlesztési tárcát, de azért Hunor sem túl optimista, nemhiába foglalózott úgy, hogy ők nem akarnak ugyan kilépni a kormányból, de lehet, hogy lelökik őket a lépcsőn.

Van benne valami…

De miért is ilyen fontos ez a fejlesztési tárca, hogy ebből legyen a balhé? Nos, ehhez a minisztériumhoz tartoznak az ún. helyi pénzek, azaz: itt dől el, hogy melyik település mennyi lovét kap a jövő évben, amikor is választási szuperesztendő köszönt a sokkal rosszabbat is megélt romániakra, ugyanis helyi, parlamenti, európarlamenti és elnökválasztások lesznek, a helyi pénzek pedig helyi szavazókat jelentenek, a helyi szavazók pedig kormányrudat, hadd ne folytassam, ti sem vagytok hülyék.

Hunor viszont nincs könnyű helyzetben: a fejlesztési tárca nélkül nem sok pénz fog érkezni a magyarlakta településekre, ez fix. Viszont: ha nem jön sok pénz, akkor azt még nyugodtan ellophatják a helyi potentátok, csakhogy ilyenkor jön az, hogy a nemsokból lopás után nem kevés marad, hanem semmi, a semmi pedig sokkal kevesebb, mint a valamennyi, de nem akarom most a székely közgazdaságtan árnyait színesebbé tenni, legyen elég annyi, hogy sok kis borboly kell majd más ellopnivaló után nézzen, miközben az uniós csatlakozásunk óta Vasluit is megszégyenítő nemfejlesztési mélyrepülésben jeleskedő Székelyföldön egyre több aggódó, frusztrált ember lesz, akik aztán annyira idegbe jönnek, hogy elfelejtenek szavazni – mondom, a választási szuperévben, amikorra várhatóan a részvételi arány is valamivel magasabb lesz, mint legutóbb.

És ez mit jelent?

No, nem kell túlmatekozni, ez annyit tesz, hogy az RMDSZ könnyen az öt százalékos küszöb alá kerülhet jövőre, ami nem azt jelenti, hogy kiesik a parlamentből, mert ott van ugye a Puskás-Hidegkuti párosról elnevezett alternatív küszöb, az a bizonyos 6:3, de azért érdekes idők köszönthetnek ránk. Hát, nem egyszer írtam, hogy az RMDSZ parlamenti szerepvállalására a legnagyobb veszélyt a középvezetői réteg jelenti, a sok kis helyi főmufti – zabolázatlan, telhetetlen zsebdiktátor polgármesterek, megyei elnökök, helyi képviselők stb.

Itt tartunk most, hogy Hunorék végül maradnak-e kormányon vagy sem, akár annak árán is, hogy feláldozzák a fejlesztési tárcát, és elfogadnak valami mást cserébe, vagy tényleg kilépnek, ezt ma még nem tudjuk, de egyértelműen abba az irányba megyünk, hogy egy ideig nem fogunk röhögni a bevezetőben említett viccen, úgyhogy őrizzétek meg legutóbbi mosolyotok emlékét, legyen mit mesélni a svédbe szakadt unokáknak.

Örsh

(Nethuszár)