Elviszik Székelyföldet a románok, mi pedig csak nézzük

Több alkalommal is írtunk már blogunkon a Románia előtt álló területi-adminisztratív, más néven közigazgatási reformról. A téma sajnos azóta sem uralja az erdélyi magyar közbeszédet, holott ennél fontosabb, sorsunkra döntő, – hogy azt ne mondjam: mindent eldöntő! – hatással kevés olyan folyamat, terv, politikai elképzelés létezik ma Romániában.

Előjelek már voltak, írtunk ezekről is: 2020-as esztendő januárjában számoltunk be arról, hogy egyes központosított minisztériumok nem is várták meg az adminisztrációs-területi átszervezést, hanem maguk vágtak bele intézményeik regionális alapokon zajló átszervezésébe. Ilyenek voltak akkor a Munkaügyi Minisztérium, az Európai Alapok Minisztériuma és a Belügyminisztérium – azóta azt is tudjuk, hogy a Román Hírszerző Szolgálat is regionalizálta intézményrendszerét.

A politikum első lépései:

A politika nem sokkal ezután már lépni próbált: óvatosnak, felemásnak, de mégiscsak cselekvésnek tekinthető, hogy a PNL, nem sokkal kormányra kerülésük után, már be is nyújtott egy törvényjavaslatot, amely a jelenlegi fejlesztési régiókat (ADR) önálló jogi személyiséggé nyilvánította volna – a szaksajtó minden túlzás nélkül írta le akkor, hogy új korszak kezdődik Románia életében, de aztán jött Ludovic Orban akkori miniszterelnök és egy alkotmányossági óvással elbuktatta azt a parlamenti kezdeményezést, amely pártokon felüli összefogással jött létre.

Ugyanakkor ez a kezdeményezés már minden kétséget kizáróan jelezte: a román politikai osztály egy részében komoly szándék van arra, hogy a területi-adminisztratív reformot végrehajtsa.

Az akkori vitában viszont már meg is jelentek a magyarellenes, Székelyföld autonómiájától félő hangok. Ion Stefan, liberális képviselő többoldalas memorandumban figyelmeztette Ludovic Orbant, hogy az ADR-k önálló jogi személyiséggé való nyilvánítása azt a veszélyt hordozza magában, hogy az RMDSZ megpróbálja majd „kiszakítani” Székelyföldet a Szeben, Fehér, Brassó, Hargita, Kovászna és Maros megyéket magába foglaló Központi ADR-ből.

Érdekes adalék: Ludovic Orban azóta nemcsak a kormányfői rudat vesztette el, hanem a PNL-ből is távozott. A PNL-s képviselő, aki akkoriban a javaslat egyik benyújtójaként védte annak igazát a közéletben, valamint Ludovic Orban akkori miniszterelnökkel szemben: Marcel Bolos – ma pénzügyminiszter.

A területi-adminisztratív reform, romániai közéleti nevén: regionalizáció ügye aztán elszenderült. A politikai osztály korábban elképzelhetetlennek hitt nehézségekkel kellett szembenézzen: világjárvány, majd rögtön ezt követően egy háború a szomszédunkban, így a regionalizáció kérdésköre egy röpke időre elhalványult.

Aztán jött idén az USR

Aztán idén májusban jött Tudor Benga, az USR képviselője és bankot robbantott, hogy kellően plasztikusan írjam körbe azt a javaslatot, amit az illető politikus regionalizáció címén dobott be a közéletbe. Míg eddig az volt a legnagyobb félelmünk, hogy a három magyar megyét úgy olvasztják össze több román többségű megyével, hogy az így létrejövő szupermegyében elvesztődik a magyar többség, addig Benga javaslata jóval ravaszabb: nem egyként kezelte ő sem Székelyföldet, de Hargita és Kovászna megyéket Brassó megyével összevonva hozna létre egy új megyét – azaz: nem beolvasztja, hanem kettéosztja Székelyföldet!

A javaslat másik erőssége, hogy nem is biztos, minden elemében hülyeség. Bár Benga, állítása szerint történelmi, kulturális összefüggésekre is tekintettel volt, amikor javaslatát megfogalmazta, azért a gazdasági fejlődés lehetőségei is szeme előtt járhattak, ugyanis Kovászna és Brassó megye összeolvasztása nagyon nem hülyeség, legalábbis a gazdasági fejlődés szempontjából. Nota bene: nagyjából ez zajlik ma is, Sepsiszentgyörgy a rohamosan fejlődő Brassó már-már alvóvárosának számít.

Benga javaslata egyéb érdekességet is tartalmazott: átszabályozná a város, illetve községek létszámát stb. – Benga javaslatáról bővebben ITT ÍRTUNK, érdemes visszaolvasni.

Magas szintű eszmecsere

Marcel Ciolacu jelenlegi, valamint Nicolae Ciuca volt kormányfők egy, a területi-adminisztratív reformmal kapcsolatos és idén, november 13-án megrendezett közéleti vita meghívottjaiként már nem is beszéltek arról, hogy lesz-e vagy sem regionalizáció – egyszerűen annak mikéntjéről volt csak szó. Sok minden nem derül ki az Agerpres vonatkozó híréből, de az igen, hogy a két nagy párt között mintha kompromisszumon túl egy közös vízió is kezdene körvonalazódni arról, hogy ezt a regionalizációt miként is kéne csinálni. Biztató előjel, hogy mind Ciolacu, mind Ciuca arról beszélt, hogy az önkormányzatok véleménye alapján kell ezt a folyamatot lemenedzselni, ami új utakat nyithat meg a magyar polgármesterek, tanácsosok előtt – ha erre fel lennének készülve, és egyezzünk meg, kételyeim nem éppen alaptalanok.

A világ változik, mi pedig állunk az állomáson

Nos, dióhéjban ennyi és így zajlik az a területi átszervezés, amely megtörténte esetén a székelyföldi magyarságra mindenképp más világ köszönt majd rá. Vagy jó, vagy rossz, de nem marad így, ahogy most van. A szomorú azonban az, hogy közbeszédünk egyáltalán nem foglakozik a témával. A Kovászna-Brassó megyék összekötése mindennél jobban jelzi a veszélyt: könnyen lehet, hogy a románok olyan tervezettel jönnek elő, amely a székelyföldi lakosok egy része, különösen a Székelyföld peremén élők számára a gazdagodás ígéretét nyújtja. Erre pedig nekünk nincs válaszunk, mi több, az erdélyi autonómia-párti elit mintha nem tudná, hogy igazából mit is akarna ő kezdeni Székelyfölddel.

Addig is, amíg ezt kitalálja, amíg rájön hiányosságaira, marad az őrtűzgyújtás, a pótcselekvés, a szellemi gettósodás. Nem állunk túl jól…

Felcser V. Örs

(Nethuszár)