A Nyugat elárulta szövetségeseit, a tragédia előszobájában vagyunk

Idén február 12-lén írtam meg azt a cikket, amelyben arról értekeztem, hogy bizony, a Nyugat lemondott Ukrajnáról, és Izraelről is. Azóta eltelt lassan két hónap, és mintha csak engem akarna igazolni a nyugati politikai elit – tökölésük mostanra már egyre világosabban üzenik nekünk is: tragédia előszobájában állunk. Lássuk csak!

Amerika: az Egyesült Államok katonai képességei és gazdasági ereje továbbra is meghatározó. Mégis, mintha a bezárkózás felé indulnának el, Biden elnök mintha elengedte volna a világ kezét, bár ezt nem mondják ki nyíltan, mégis, Washington mintha erősebben követné az America first programját, mint maga Trump.

Kedves Ukrajna, kedves Izrael! A nyugat lemondott rólatok

Az Ukrajnának nyújtott és valódi katonai segítséget

jelentő fegyverszállítások leálltak, mert a Kongresszusban elakadni látszik az ezzel kapcsolatos törvény. Ennek oka prózai: a demokraták nem hajlandóak a republikánusok migrációval kapcsolatos pénzügyi javaslatait elfogadni, ezért a republikánusok bojkottálják az ukránoknak nyújtandó támogatás elfogadását. A milliónyi részlet közül, amelyek ezt a problémát díszítik, maga a kérdés jóval egyszerűbb, cserébe viszont illúzióromboló: miből gondoljuk, hogy nem egy valamiféle egyezségről van szó, amit a két fél kötött meg? Ha nincs is ilyen deal, miből gondoljuk, hogy bármelyiküknek, akár a demokratáknak, akár a republikánusoknak valóban fontos Ukrajna támogatása? Még továbbá: miért kockáztatna akár Biden, akár Trump, amikor pár hónap múlva elnökválasztás lesz?

Az ukrán front összeomlása – sajnos, ezt ki kell mondanunk – nem jár akkora szavazatvesztéssel Amerikában, mint az infláció, a katonai támogatás dollármilliárdjai, amit egyre nehezebben fogadnak el a szavazók.

USA, másképp:

Biden elnök elérkezett oda, ahol még egyetlen elődje sem járt – az elnöki adminisztráció magára hagyta Izraelt. Igen, tudom, persze, az összes konteóhívő most felugrik, mintha bolha csípte volna meg őket, de a tény, akkor is tény marad. Az USA nemrég tartózkodása révén megtámogatott egy olyan ENSZ BT határozatot, amely úgy szólította fel tűzszünetre Izraelt, hogy a határozat szövege nem tartalmazta a túszok szabadon bocsájtásának követelését – még csak utalás sem történt rá.

Ugyancsak az USA, pontosabban Biden elnök nyomására halasztotta el Izrael a Rafah ellen indítandó és valószínűleg a gázai háborút lezáró utolsó támadást, mindennél jobban jelzi az amerikai kérelmek georealitásait, hogy Izrael, miután kivonta csapatait az övezetből és megkezdődött a tűzszünet, azzal nézett szembe, hogy a Hamász kilőtt pár tucat rakétát izraeli településekre. Régi szokások nehezen halnak ki, így hát ennyit arról, hogy kikkel lehet és kikkel nem lehet alkut kötni.

Az október 7-i terrortámadás után pár napig még tartott a zsidókkal szemben érzett nemzetközi szimpátia, bár ennek jelei korántsem voltak annyira látványosak, mint az, ami ezután következett. Az izraeli offenzíva megindítása után propalesztinok, európai és amerikai muzulmánok ezrei, százezrei lepték el a nyugati városok utcáit, az amerikai egyetemeken a legsötétebb náci időket idéző módon támadtak ki zsidó diákokat stb. Biden pedig megijedt: szavazóinak nagy része ugyanis pont abból a progresszív baloldalból kerül ki, amely most – ahogy azt már egyszer megtette a hatvanas-hetvenes évek Európájában – ismét a zsidó állam ellen foglalt állást. Biden pedig olyannyira remek államférfinak bizonyult, hogy habozás nélkül elengedte Izrael kezét, csakhogy szavazóit megtartsa. (Izraelben komoly közgondolkodás folyik egy Amerika utáni korszak lehetőségeiről!)

https://nethuszar.ro/kiemelt/minden-megtortent-az-izraeli-haboru-nyomaszto-analogiai/

Ukrajna támogatásának újraindításhoz arra lenne szükség, hogy Biden demokratái egy migránsellenes lépést tegyenek a Kongresszusban – ami komoly szavazatvesztéssel járhat a saját táborukban. Ha Izraelt feláldozták a szavazatvesztés megállításáért, akkor Ukrajnának mi lesz a sorsa? Biztos, hogy fel kell tennem ezt a kérdést….?

Az ukrajnai helyzet nem jó, inkább tragikusnak mondható:

jól jelzi mindezt, hogy immár Zelenszkij elnök is komor, vészjósló üzenetekkel igyekszik bombázni a nyugati közvéleményt,csakhogy Ukrajna helyzete nem az ukránok által elvégzett vagy el nem végzett munka eredménye, hanem a Nyugat tétlenségének egyenes következménye. Hol is van a még tavaly beígért egymillió tüzérségi lövedék? De, hogy ne pusztás materiális oldalról közelítsem meg a kérdést, nézzük csak meg jobban, mit tett Nyugat-Európa a háború kitörése óta.

Vajon növelte fegyvergyártó kapacitásait? Ugyan, dehogy!

Egyáltalán, van védelmi ipara Európának? Ugyan, dehogy!

A lőszergyártáshoz szükséges nitroglicerint Kínából, a puskaport pedig abból a Szerbiából importáljuk, amelyik a maga részéről Oroszországból veszi azt meg. Igen, Románia például olyan puskaporból gyárt töltényeket, amelyek Ruszijából származnak – mindezt úgy, hogy valamiféle joghézagot használnak ki a szereplők -, a lőszereket pedig Ukrajnának adja tovább. Ha a meglévő szankciókat komolyan vennék a szereplők, akkor a román gyártóknak nem lenne elég puskaporuk, nem tudnának elég lőszert gyártani és Ukrajnába még kevesebb jutna.

Tett valamit Brüsszel, hogy feloldja ezt a képtelen helyzetet? Ugyan, dehogy!

Kiberbiztonságunk gyalázatos:

a közösségi média megrendszabályozásáról eltárgyalgató törvényalkotók mondanak ugyan sok szépet és jót, a mindennapokra gyakorolt hatásuk viszont erősen konvergál a nullához. Az orosz propaganda ömlik, a kínai propaganda ömlik, az állami intézmények, különböző energiaszektorok számítógépes rendszerei ellen elkövetett kibertámadások állandósultak – ellenlépések? Ugyan, dehogy – választások lesznek idén, senki nem kockáztat semmit.

Európa, akárcsak az USA szintén szembesült a területén élő muzulmán hátterű bevándorlók és a progresszív baloldal összefonódásából születendő társadalmi káosszal. Majd minden nyugat-európai várost megrázták a propalesztin és zsidóellenes tüntetések, Berlinben, 1944 óta először Dávid-csillaggal jelölték meg a zsidó házakat.

Az a nyugat, amely uralkodó ideológiája szerint semmiféle toleranciát nem mutat a nácikkal és fasisztákkal szemben, most fülét, farkát behúzva várta, hogy feje fölül elvonuljon a vihar. És, mivel ez a vérszomjas csőcselék jelentős számú szavazópolgárt jelent, így megszavazta a migrációs paktumot, ami nem egyéb, mint a szar földrajzi értelemben vett szétkenése. Ahelyett, hogy a Frontex tűzparancsot adna ki a kontinens határain cirkáló járművein szolgáló katonáinak (amelyeket megtriplázna az európai vezetés), Brüsszel tovább nyitja kapuit a saria bevezetéséért rajongó déli tömegek előtt. Bravó!

Ma pedig Irán rakétacsapásokkal fenyegeti Izraelt, a közelet-keleti totális háború immanens valóság. Bidenék pedig esküdöznek, hogy, ha ezt Teherán megteszi, akkor…

S akkor mi?

Nemcsak az a baj, hogy Teheránban már két fillért sem adnak Amerika fenyegetőzésére, hanem az, hogy Jeruzsálemben sem hisznek nekik. Izrael mindenesetre egyedül maradt, stratégiai partnerére, az USA-ra nem, vagy nem a szükséges mértékben támaszkodhat. Katonai ereje viszont meggyőző, harci tapasztalata, népének egysége, valamint az a tudat, hogy egyszer már megfuttatták hat arab ország hadseregét segíti őket, győzelmük valószínűsége igencsak magas.

Ukrajna ennek pont az ellentéte: bár ukránok ezrei adják életüket nem mint nap, bár a védelmi szektor olyan felpörgést mutatott, amit majd a West Pointon is tanítani fognak, egy olyan hatalmas, már-már groteszk méreteket öltő ellenséggel szemben, mint Oroszország, mindez nem elégséges.

Nyugat segítsége nélkül Ukrajna elvérzik, Nyugat pedig nem fog segíteni, mert azzal van elfoglalva, hogy újraválasztassa önmagát a saját maga által kinevelt csőcselék által. Ez a csőcselék pedig nem akar több Ukrajnának nyújtott segítséget, ez a csőcselék nem akar Izraelt látni a világtérképeken, ez a csőcselékék enni, inni, aludni és baszni akar, mint minden kor minden csőcseléke.

A Nyugat vezetői pedig őket szolgálják…

Felvonás vége, következik a Kaly Jag, függöny le, taps nincs…

Felcser V. Örs

(Nethuszár)