Egy merénylet, ami megváltoztatja a világot. Vagy nem…

Magányosnak tűnő merénylő lőtt rá Donald Trump volt amerikai elnökre és jelenlegi elnökjelöltre. A hír bejárta a mainstream sajtót, mediatizált korunknak megfelelően már mindent tudni lehet a merénylőről, kivéve azt, hogy miért tette, amit tett. Ezt pedig őtőle kéne hallani, de már nem fogjuk, a Secret Service tagjai ugyanis kissé megkésve, de annál nagyobb precizitással a protokollnak megfelelően szépen agyonlőtte a bajuszát kis sem pelyhedző wannabe Oswaldot.

Az első, amit a merénylő kapcsán megjegyezhetünk, hogy fiatal. Nagyon fiatal, haszonéveinek elején járt a fickó. Nagy kérdés, és pszichológusok sora igyekszik most ezt megválaszolni, hogy mi vezethet oda egy koránál fogva még a punci-drogok-buli Bermuda-háromszögben kötelezően tévelygő fiatalt, hogy történelmi szerepbe bújva merénylet kövessen el egy volt és minden bizonnyal leendő amerikai elnök ellen.

Nem tudjuk a pontos választ, de a körülményeket sejtjük: a politikai közbeszéd úgy Amerikában, mint a széles nyugati civilizációban végletesen leegyszerűsödött, így mondják a szakértők, de hagyjuk a politikai korrektséget és nevezzük nevén a dolgokat: debilizálódott.

Az idiokrácia eljövetele, avagy a f**znövelő vakcina tanulságai

Igen, egyre primitívebb, debilebb a közbeszéd színvonala, sovány vigasz, dehogy vigasz, inkább még több keserűség, hogy a Nethuszár hasábjain pontosan ezt a jelenséget jósoltuk meg, amikor kénytelenek voltunk végignézni, ahogy a kovidjárvány idején, tömeges elhalálozásoktól kísérve a mainstream értelmiség, akinek az lenne a dolga, hogy bajban fogja népe kezét (ha kell szájon verje, mint hisztiző debilgyereket) néma segítséget, mi több, a vélemény- és szólásszabadság fura és absztrakt felfogására támaszkodva egyenesen támogatást nyújtott az oltástagadók butaságainak népszerűsítésében.

Nem nehéz összekapcsolni a dolgokat:

mivel az ostobák és tudatlanok tömege nagyobb elérést biztosít az algoritmusnak, így a politika is kénytelen volt lekövetni a házszabályt, bár itt az adott kérdés jogos és nem költői: a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, azaz a politika hülyült meg először és ezt követte a pór vagy fordítva.

Ma már mindegy: benne vagyunk nyakig! Lett volna időnk megfékezni, mi több, visszafordítani a jelenséget, nem tettük, most pedig itt állunk, másként sajnos nem tehetünk.

A debilizálódott politikai kommunikációtól jóérzésű ember tartózkodik nem fogyassza, de ilyenek kevesek vagyunk, a tömeg viszont lelkes és mást sem akar hallani, mint azt, hogy X párt Y képviselője maga a megtestesült gonosz, győzelme esetén bekövetkezik a pusztulat.

Amerikába ez így megy gyakorlatilag azóta, hogy Trump megjelent a színen majd elnök lett, még nagyobbá vált az agybaj, amikor kiderült, hogy a csávó nem is olyan rossz elnök, legalábbis innen, a bideni viccgyárból visszanézve, mintha az egy egész normális világ lett volna.

Trump merénylőjéről tudjuk, hogy regisztrált republikánus szavazó volt. Érdekes párhuzam a Robert Fico elleni merénylet elkövetőjével: ő is olyan zűrzavaros politikai nézetetek vallott, amelyek inkább kötötték volna a meglőtt szlovák kormányfőhöz, mint ellenzékéhez.

Mégis, mi vezette rá

ezeket az embereket arra, hogy ekkora kockázatot vállaljanak? Könnyű ezt egy kézlegyintéssel elintézni, hogy hülyék voltak, nem tudták mit cselekszenek, de ez bárgyú és nem is igaz. Az öngyilkos, amikor leugrik a tizedikről, a levegőben zuhanva már visszafordulna.

Itt azért több az esély arra, hogy meggondolják magukat, gyakorlatilag addig, amíg meg nem húzzák a ravaszt, minden körülmény adott ahhoz, hogy visszalépjenek. Ebből következően, a tett véghezvitele mögött valamiféle olyan sziklaszilárd elhatározásnak kell állnia, ami a fundamentalista, messiástudatú emberekre jellemző. Ha ő nem teszi meg, akkor senki, márpedig meg kell tenni, hisz különben oda a világ, tehát csak én maradok, mint egyedüli lehetséges cselekvő. Kiválasztottság-érzés, felsőbbrendűségi tudat és zűrzavaros világnézet – ez utóbbi keltetője vagy „csak” pörgetője a folyamatnak?

Jó kérdés, de szinte mindegy is a válasz: a mainstream média beleállt abba, hogy X vagy Y politikus győzelme esetén világvégét harangozzon, ezzel pedig a messiás-megváltó-önfeláldozó-merénylő terméknek megágyazott, ugyanis ahol világvége és pusztulat várható, ott a piac is alkalmazkodik, mert ez piackor és piackór, ebben élünk, tehát előbb vagy utóbb meg kell jelenniük a megmentőknek is. Nem bonyolult ez a képlet, erre épül a fél vagy épp a teljes Hollywood.

A sokkon túli lehetőség

A merénylet által okozott sokkon túl, az amerikai politika viszont kapott egy akkora esélyt, amelyet a történelem csak ritkán ajánlj fel nemzeteknek. Mintha Biden elnök is megérezte volna, hogy itt vészfékre van szükség: fel is hívta Trumpot, illetve breaking newsban mondott egy merényletet elítélő beszédet egyenesen az Ovális Irodából. És Donald Trump mintha elkapta volna az időváltozás lehetőségében rejlő opciókat: bejelentette, hogy teljesen átírta azt a beszédét, amelyet az elnökké jelölésének véglegesítésekor mondott volna. Eredetileg Bident és az ő tevékenységét ostorozta volna, de letett erről – ehelyett Amerika egysége került a középpontba.

Ha az amerikai politikai elit kihasználja ezt a megbékélési lehetőséget, az jó hatással lehet a nyugati civilizáció többi államára is, bár a vérszomjhoz hozzászoktatott úrinak nem nevezhető közönséggel még kezdeni kell valamit. Ha ugyanis nem sikerül, akkor utánunk az özönvíz, mert visszafordulni már nem lesz lehetőég.

Itt tartunk most.
Válaszút…

Felcser V. Örs

(Nethuszár)