Ellenpontok: Putyinnak, Trumpnak és még Zelenszkijnek is érdeke lehet a háború folytatása

A világ reménykedve fordul Trump amerikai elnök felé, hogy ígéretéhez híven elhozza a békét. Nem feltételezem, hogy Trump elnöknek ne lennének ilyen irányú tervei, ahogy azt sem, hogy ezeket ne gondolná komolyan, de vannak olyan érdekek, amelyek ellenkező irányba hatnak. Ráadásul a háború befejezéséhez két fél kell, Putyin pedig szintén szembesülhet olyan érdekekkel, amelyek a háború folytatásának irányába mozdíthatják el.

A felvázolt érdekek halmaza viszont csak az első pillantás eredményei. A mélyben természetesen meghúzódnak olyan ok-okozati összefüggések, nagyobb érdekek, amelyek felülírhatják az alábbiakat – ezekről is lesz majd szó egy következő írásomban.

Putyin érdeke folyatni a háborút

Az orosz gazdaság az összeomlás szélén áll, Kína gyarmatosította az ország egy részét, illetve az orosz gazdaság jelentős részét. Az Orosz Föderáció sosem volt ennyire kiszolgáltatott, az orosz hadsereg kénytelen észak-koreai katonákat és iráni gyártású fegyvereket importálni egy olyan, általa indított háború miatt, amelyet két hét alatt terveztek megnyerni. Azonban a háború leálltával Putyinnak válaszokat kell adnia saját társadalmának, ami ennél is fontosabb: a társadalmi szerződés íratlan és utóbbi időben elmaradt vállalásait teljesítenie kell. Felismerve azt, hogy ezt nem tudja megtenni a háború folytatása mellett dönt, mert úgy véli, ez a legegyszerűbb és legbiztosabb út saját hatalmának fenntartásához.

Trump érdeke: a győztes benyújtja a számlát

Trump Amerikája felfogta, hogy a Nyugat ezt a háborút megnyerte

[Erről már írtam korábban, lásd ITT és ITT a Nyugat alatt az USA, Nagy-Britannia államait értem, ide tartoznak még a skandináv országok, „periférikus győztesként” pedig Lengyelország, a balti államok és Olaszország. Románia a legutóbbi elnökválasztások nyomán beálló instabilitás (vö: nem megbízható szövetséges) a jelenlegi kép alapján elveszíti periférikus győztes állapotát]

Trump pedig győztesként lép fel, a tranzakcionalizmusából fakadó összes járulékos haszonnal és károkozással együtt – Grönlandra vonatkozó igénye ennek a jele. Trump bejelentése, miszerint növeli az amerikai kőolajkitermést és amerikai energiát kíván exportálni a nagyvilág országaiba szintén ennek a jele. Ebből következően létezik egy olyan amerikai érdek, hogy a háború folytatódjon, mi több, ez a jelenlegi intenzitással történjen – ez utóbbi Putyinnak is kedvező lehet. Nézzük csak Washington szemszögéből: ősellenségük, Oroszország elveszített közel egymillió katonát és tönkretette saját gazdaságát. Olyan szintű lemaradást szenved mind katonai, mind gazdasági téren, aminőt Amerika sem egymagában, sem a NATO-szövetségesekkel együtt sosem tudott volna elérni, és biztos, hogy nem ennyire „olcsón”. Elvégre eddig egyetlenegy amerikai/NATO-szövetséges katona sem halt meg. Trump szemszögéből értelmezhető úgy is ez a történet, hogy az orosz energiaforrások hiányát megszenvedő Németország, és rajta keresztül Európa kénytelen lesz amerikai nyersanyagokhoz és energiaforrásokhoz fordulni. Ez a folyamat tulajdonképp már zajlik. Ha Trump akarna is békét kötni, annak akkor kell majd megtörténnie, ha Európa már aláírta az amerikai kőolaj- és LNG-importról szóló hosszútávú szerződéseket.

Van ukrán érdek is:

ahogy az minden háborúban álló ország esetében történni szokott, Ukrajnában is kialakult a háborúból élők széles köre. A hadsereg korrupt közép(felső?)vezetőitől kezdve egészen a sorozás elkerülését segítő hamis orvosi igazolásokig hatalmas az a halmaz, aki pénzt szed/nyer ebből a háborúból. Politikailag ugyancsak képlékeny a helyzet: Zelenszkij elnök csak addig marad hatalmon, amíg tart a háború. Az ukrán lakosságot nem kielégítő tűzszünet – és szegény ukránok előtt csak ilyen kilátások vannak – az ukrán elnök ellen fordíthatja a közhangulatot, és akadnak olyan politikai szereplők is, akik várják ezt a pillanatot. Putyin maga sem lelkesedik azért, hogy Zelenszkijjel tárgyaljon, mi több, a háború kitörése után nem sokkal Kijev elfogadott egy olyan törvényt, miszerint tilos tárgyalni Putyinnal. Ha Zelenszkij belemegy valamiféle tűzszünetbe, majd a választáson elveszíti az elnöki széket, akkor az őt követő államfő, a fenti törvényre hivatkozva, akár vissza is csinálhat mindent – ilyen szempontból egyébként jogosnak is nevezhető a Kreml aggodalma, szóvá is tették már. Ebből pedig következik, hogy az ukrán hadiipar szereplőin, a háborúból nyerészkedők széles tömegén kívül politikai érdek is motiválhatja Kijevet abban, hogy a háborút elhúzzák még egy ideig.

Összegezve: első látásra elég érdek körvonalazódik ahhoz, hogy a béke vagy a fegyverszünet terve kútba essen. Azonban léteznek ellenpontok is, ezekről fog szólni a holnapi írásom.

-örsh-

(Nethuszár)