Miért NE sirasd a palesztinodat?!

Szinte ünnepinek érzem a hangulatot az európai sajtó haladó-baloldali és szélsőjobboldali felén, ez már szinte az örök béke, a sokadik Molotov-koktél, amit sokadjára isznak meg a zsidók sírja felett anélkül, hogy az eddigi képmutatást szóvá tette volna valaki. Bocsánat, aki szóvá teszi, az náci. Ide jutottunk: zsidók mellett kiállni ma a nettó nácizmussal egyenértékű.

Kedves olvasóink! Jelen cikkünknek először azt a címet adtuk, hogy „A zsidókat megölni nem kell félnetek” – a híres „királynét megölni nem kell félnetek”-re célozva, melynek lényege, hogy az értelme attól függően változik, hogy hova teszed a vesszőt. Ezzel akartunk utalni arra, hogy szép számmal akadnak olyan képmutatók, akik mindeddig harcos zsidóbarátként voltak jelen a közéletben, de az európai muzulmán szavazatok elvesztésétől aggódva, hirtelen megtalálták magukban az objektivitásra való törekvést, amelynek során egyenlőségjelet tesznek a Hamasz nevű palesztin terrorszervezet és Izrael állam közé.  Így akartunk utalni arra, hogy bizonyos körökben az megtámadottak melletti kiállás nem etikai, hanem haszonelvűségi kérdés, amit akár sutba is lehet vágni. A provokatív címadás másik szempontja: nyissák meg a cikket azok is, akik azt hiszik, hogy ez egy Izrael-ellenes cikk, elvégre nekik szól(na) elsősorban. A helyzet viszont az, hogy több magyarországi olvasónk jelezte: nem igazán értik a címben rejlő cinizmust, vagy, ha értik is, ennek nincs akkora ereje, hogy cserébe a Holokausztot túlélő olvasóink érzelmébe gázoljunk. Összegezve: igazat kell adnunk ezen olvasóinknak – bár Erdélyben a súlyosabb, olykor kíméletlenebb poénok simán elmennek, lévén mi már legalább száz éve játsszuk ezt a románokkal, azért olvasóink jelentős része nem az erdélyi közegből kerül ki, mi több, akadt erdélyi zsidó ismerősünk is, aki bevallotta, hogy neki sem a szíve csücske ez a cím.

A Nethuszár egy szabadszájú, nem ritkán pimasz nyelvezetű blog, de hiszünk abban, hogy léteznie kell bizonyos erkölcsi határoknak, ezért a címet átírtuk, és ezúton kérünk bocsánatot mindenkitől, akit eredeti szándékunktól eltérően, akaratunk ellenére sikerült megsértenünk.  Legközelebb alaposabban meggondoljuk, hogy MIKOR és MILYEN helyzetben illik durván provokatív, cinikus címeket adogatni a cikkeknek.
Köszönjük mindenkinek, aki kritikáját megfogalmazta! Ahogy Erdélyben szoktunk búcsúzni:
legyetek szeretve!

Igen, az izraeli-palesztin konfliktus fogadtatásáról van szó, mégpedig a magyar nyelvi térben. Abban a nyelvi térben, ahol a periodikák és szaklapok évtizedek óta meg se parittyázzák a külpolitikai vonalat, alig vannak szakmailag tisztességes anyagok (ez sem lesz az, naná, majd máskor!), de hirtelen előbukkant Xmillió magyar kommentáló, akik TUDJÁK az igazat.

Azt az igazat, amely, eh, micsoda véletlen, pont passzol a mindennapi és a honi ideológiai rendszerükbe, bár egyeseknél a muzulmán migrálás/invázió elleni harc és a palesztinpártiság okoz némi disszonanciát, ám ez sem túl kognitív, így nyugodtan nevezhetjük őket félszeműnek a vakok között – óh, a kis szerencsések. A magyar kormány pedig nyilvánvalóan náci, tudjuk ezt már Mohács óta, de most épp attól nácult be nyakig, hogy Izrael mellett áll.

A zsidók mellett.
A nácik.
Ikken, ez így ma egy teljesen elfogadott érvrendszer…

A narratíva, nyilván tök véletlenül,

és csak látszólag azonosan cseng teljesen egybe a nyugati haladó szellemű, és mindeddig a betegségig fajuló filoszemitizmusban utazó, úgynevezett balliberális oldal palesztinpártiságával, és az egészhez nyilván semmi, de semmi köze ahhoz, hogy jelentős muzulmán szavazó él a nyugati országokban, így az antiszemitizmus elleni küzdelem, és a zsidók melletti kiállás már érzékeny szavazatveszteséget hozhat, ezért ezt most mellőzni szíveskedjenek, hadd csapjanak össze a zsidók lányait megerőszakolni óhajtó tüntetők a rendőrökkel, hol máshol, mint Londonban, a showt majd ellopja az a húsz román, akik összeverekedtek a lutoni reptéren – velük lehet és kell is riogatni a nyugati citoyeneket, amíg nem üt be megint a spárgakrach, ahogy azt láttuk tavaly, a pandémia kellős közepén a németeknél – úgy vitték ki munkára a románokat, mint birkákat a vágóhídra, és már akkor sejtzeni lehetett, hogy a németek se sokat változtak, Schröder ide, Merkel oda, de Weber, aki szerencsére nem Max, hanem Manfred feltette az i-re a pontot a minap, amikor az Európai Parlament, és úgy általában az európai politika legbefolyásosabb pártcsaládjának az elnökeként annyit bírt kinyögni, hogy büntetni kéne a vallások elleni gyűlölködést, különben is, az egészért a szélsőjobboldali pártok (Le Pen és a AfD) a hibásak.

Azok a szélsőjobboldali pártok,

akik alig pár hete még az európai muzulmánellenességért voltak okolhatóak. Méghogy ez kognitív disszonancia lenne? Ugyan!

A londoni palesztinpárti tüncikézés ugyancsak különös fintora sorsnak, vagy mondhatni, Isten ujja van a dologban, ugyanis Palesztina addig nem létezett, amíg a britek nem döntöttek úgy, hogy kicsit átrajzolják Közel-Kelet térképét – amúgy ezt a földrajzi megnevezést, hogy Közel-Kelet egyedül a közel-keletiek nem ismerték, és csak magyarul „közel”, minden más nyelvben „Közép-Kelet”, de ez valamiért nálunk hülyén hangzana, így ebben is egyedit alkottunk, de legalább vannak tisztességes kommentelőink, akik elmagyarázzák a többi magyarnak a Zigasságot.

Visszatérve a britekhez:

igen, a szétszéledt és klánokban, családokban élő beduinokból ők varázsoltak palesztinokat, mint az egységes arab nemzet létrehozásának első lépése, nézzétek csak meg Szíria, Irak és Szaúd-Arábia első uralkodóit, mindannyian egymás rokonai, vagy legalábbis nagy többségük az, a britek pedig azt gondolták, hogy ezzel majd jól megszívatják a törököket, akiket akkor még Oszmán Birodalomként ismertek a windsori kastélyban, másrészt ráteszik a kezüket a közel-keleti kőolajra, ami ugyan közepén van, de jobb lenne, ha csak a ködös Albion keze érne el odáig – bizony, a  világ akkor sem működött sokkal másképp.

A britek egyéb gyarmati vicces lépéseihez érdekes adalékkal szolgálhat a kínai ópiumháború, és annak a The Timesban való megjelenítése, legyen elég annyi, hogy már akkor is demokráciát vittek a brit hadihajók, hogy százegynéhány évvel később amerikai lobogók alatt tegyék ugyanezt.

Szóval, Palesztina, mint olyan nem létezett,

a zsidók pedig szerettek volna már egy hazát maguknak, pontosabban, a régi hazájukat szerették volna visszakapni, ez volt a cionizmus lényege és nem a világuralom, de egy kockának hiába is magyarázom, mi az a gömb.

A britek, ahogy a beduin-palesztinokkal, úgy a zsidókkal is szívesen játszottak egy kör ultit, a történelem ezt Balfour-nyilatkozatként ismeri, amiben a britek, mint Palesztina tulajdonosai megengedték a zsidóknak a bevándorlást az ősi földjükre, aztán volt, amikor ezt visszavonták, aztán mégis, aztán mégse, és egy szép arra ébredt Erzsébet királynő elődje, hogy már több SAS katonát nyel el a zsebkendőnyi Palesztina, mint az egész indiai kolónia, ami azért egy kontinens méretével vetekszik, mint területileg, mind lakosságilag, arányokban. Ez nem akadályozta meg őket abban, hogy az araboknak megígérjenek egy saját államot, amiért a törökök leverésében segítséget nyújtottak, a deal-nek része volt Palesztina, de az egész tárgyalást és alkut a brit kormány később letagadta. (Lásd: McMahon-Hussein levelek)

Az arányokról szólva:

ekkor még alig tett ki 20 százalékot a zsidók aránya Palesztinán belül, de muzulmánok gyorsan agybajt kaptak, amiért ezek a kipásak Salamon-templomának egyetlen megmaradt emlékénél, a Siratófalnál imádkoznak, rendes palesztin az Al-Aksza mecsetbe megy, ugye, innen indult a balhé – napirenden voltak a zsidóellenes pogromok, Jeruzsálem például ekkor kezdett szegregálódni, de az isteni város kapcsán azt is említsük meg, hogy a lakással rendelkező zsidók FIZETTEK ezért, vagyis megvásárolták lakásaikat, ahonnan aztán a többségi palesztinok, némi brit hidegvértől kísérve, rendesen kipakolták őket, kártalanításról pedig hallani sem akartak. A mostani miniháborút kiváltó ok is ez volt – a leszármazottak visszaigényelték egykori otthonukat, amelyben közben kényelmesen berendezkedtek a beduinok. Ha a képlet nem lenne ismerős, akkor gondoljunk Erdélyre, s a visszaszolgáltatásokra…

Ennyit arról, hogy KIÉ Palesztina,

bővebb információkért és bizonyítékokért kéretik felsorolni az összes palesztin régészeti leletet…

Azonban történet akár jóra is fordulhatott volna, már rögtön a huszadik század elején, de a jeruzsálemi főmufti úgy gondolta, hogy nem akar ő itt több zsidót látni, a britek pedig nem akartak ujjat húzni az általuk felnevelt lakossággal, miközben a zsidók is már gyökeret eresztettek. Érdekes adalék lehet, hogy ez a jeruzsálemi főmufti a német náci párt elitjével, mi több, magával a Führerrel  is szívesen parolázott, gondolom felajánlotta segítő kezeit a végső megoldás kivitelezésében, de hát ez már történelem, ugye… Azért az vicces, hogy a híres mufti-Hitler találkozó idején, 1941-ben még bőven a palesztinok voltak többségben, a mufti mégis arról sír, hogy a zsidók miatt szenvednek az arabok – nemcsak a palesztinok, hanem az arabok, úgy általában.

Az ENSZ ugye azt szerette volna, a második világháború végén, ha két állam alakulna, egy a zsidóknak, egy a palesztinoknak, Jeruzsálem pedig különleges státuszt kapna…. A zsidók ezt elfogadták, az arabok nem.

Arról pedig érdemes lenne pár szót váltani,

hogy a szegény elnyomott gázaiaknak bizony honnan telik heti közel négyezer rakétára? Négyezer, basszus, ez már az a mennyiség, amit Kim Dzsong Un is megirigyel, miközben Gázának semmiféle fegyvergyára nincs, az egész egy sűrűn lakott gettó, egy nagyobb nyócker a tenger partján, ahova még visszalőni is alig lehet, mert tutkó eltalálsz valamit. A Hamasz ráadásul előszeretettel pakolja tele fegyverekkel a kórházak alagsorait, hogy az izraeli érzékelők majd oda irányítsák a rakétákat, így aztán máris tele lehet sírni a világsajtót, azt a világsajtót, amelyik rendszeresen felejti el bemutatni azt az aprócska tényt, hogy a Hamasz által uralt gázában a családok többsége egy gyereket ad a dzsihádnak – így megy ez arrafele, ha már elfogyott a teve.

Tényleg így megy ez arrafele? Lófaszt!

A mindennapi életben azonban korántsem olyan éles a szembenállás, amint azt mi innen gondolnánk. Unokatesóm pl. Tel-Avivban vezet egy céget, alkalmazottainak nyolcvan százaléka arab, palesztin, akik nem akarnak Izraelen kívül élni. Hogy is akarnának? Fiatalok, szeretnek strandra járni, saját rapszámot írni, bulizni a tengerparton stb. Csupa olyan móka, amiért pár tíz kilométerrel arrébb a Hamasz lefejezi őket. Az a Hamasz, amelyik pont ennek a miniháborúnak köszönhetően ismét erősödni látszik Gázában, ugyanis, bármilyen hihetetlenül hangzik, ott is vannak választások, a mérsékelt Fatah és a radikális Hamasz versenyez, bár a választások tisztaságát erősen megkérdőjelezi az a tény, hogy gépfegyveres, arabfejpántos, marcona férfiak szoktak vigyázni arra, hogy hova teszed az x-et, bár ezt a kérdés már a választások előtt eldőlt, akinek nagyobb a csöve, az nyer – értem ezalatt a fegyverarzenált.

Ahogy a zsidó fiataloknak is tele a töke az állandó készültséggel nem lehet nyugodtan beszívni, mert bármikor szólhat a sziréna, és rohanni kell az óvóhelyre.

Akkor miért nincs béke?

Békét az államok kötnek, és Gáza nem állam. Ciszjiordánia sem az.

De ez csak egy bagatell kérdés ahhoz képest, hogy Izrael, aki az elmúlt századot arra használta, hogy országot építsen, és ebben azért látványos sikereket ért el, miképp is köthetne békét olyan szervezetekkel, földrajti fogalmakkal, vagy akár államokkal, amelyeknek első politikai céljuk Izrael eltörlése a föld színéről?

És miért kötne békét a Hamasz? Igaz, alig egy kerületnyi méretet tesz ki az „ország”, amit irányít, de azt legalább irányítja. Senkinek sem kell elszámolnia a sejktől kapott adományokkal, nem kell adót fizetnie, nem kell iskolákat fenntartania, kórházakat építenie stb. Neki ez így tökéletesen kényelmes, a béke pedig egyenesen a halálukat jelentené, elapadna az utánpótlás, ha mindenki gyarapodni kezdne.

És mit csinál Európa?

Ugyanazt, amit eddig: kommunikációs panelokat gyárt, amelyben az európai pártok és politikai alkulatok megpróbálják maguk javára fordítani a helyzetet, szerezni pár szavazatot. Az európai, benne pedig a magyar lakos pedig ismét kiélheti elfojtott antiszemitizmusát, ezért lehet propalesztin pár hétre, és ez legalább nem büntethető.

Hogy ismét, sokadjára cserbenhagyunk egy népet, amelyet kontinensünk üldözött, megtizedelt, kis híján eltörölt a föld színéről, majd ők mégis országot építettek maguknak (nem is akármilyent), és elkötelezték magukat a nyugati civilizáció mellett? Ugyan, kérem szépen, ez csak náci duma…

A kortárs anti-antiszemitizmus ma a propalesztinság – és így válunk újra a Holokauszt cinkosaivá.

Oh, tempora, oh mores!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár