Holokauszt ’80: kaddist vagy hanukát?
2025. 01. 27. 17:08:35
Ma van a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja – nyolc évtizeddel ezelőtt ezen a napon, január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg az auschwitzi haláltábort, ezzel együtt a kevés túlélőt, akik életben maradtak az Európát behálózó zsidógyűlöletet közvetítő hatalmak üldözései és tömeggyilkosságai ellenére.
Nyolcvan év telt el, és soha ennyire borús megemlékezésre nem számíthatunk, amióta 2005-ben az ENSZ ezt a napot jelölte ki a megemlékezés napjává. Már maga a dátum és az ehhez kapcsolódó Vörös Hadsereg kisebb fejfájást okozott Kelet-Közép Európában, ahol a szovjetek hadsereg megérkezése teljes nemzetek és államok számára jelentette a barna bilincsek vörösre való lecserélését. Köztük számtalan zsidónak – az anticionista, Izrael-ellenes, kommunista narratívák még csak ezt követően váltak a hivatalos politika részévé.
A Holokauszt európai rémtett – európai kancellárok, miniszterelnökök, kormányzók és führerek hajtották végre az európai népek időnként helyeslő morgásától kísérve. Időnként pedig eme népek kifejezett akarata ellenére – aki pedig ezt kifejezte, az hamar a zsidók mellett találhatta magát. Európa pedig ma úgy emlékezik a Holokauszt szörnyűségeire, hogy az ablak alatt már masíroznak az újkori világmegmentők. Nyugat-Európa nagyvárosaiban ismét zsinagógákat rongálnak meg, zsidókat listáznak, tömegek üvöltöznek magukból kikelve azokon az utcákon, ahol nyolcvan évvel ezelőtt sok esetben még a sárga csillagot kényszerviselő családok lépkedtek a haláltáborokba tartó vonatok irányába.
Mindent elfeledtünk!
A Holokauszt Nemzetközi Emléknapjának 80. évfordulója van ma – és mi mindent elfelejtettünk. Elfelejtettük, hogy a nácikat erővel győztük le és nem diplomáciával. A mai nácik épp Ukrajna nem mellesleg zsidó elnökét készülnek megmerényelni, ehhez pedig egy komplett országot bombáznak be a létminimum alá. A jólétben megveszett európai politikai elit továbbra sem hajlandó fel- és beismerni, hogy a nem ellenőrzött bevándorlás politikai szinonimája az invázió – és Európa utcáin zsidókat kergetnek, vernek, kiirtásukkal fenyegetőznek. Az amerikai Harvardon elhangzik, hogy „öld meg a zsidót”. A neves oktatási intézmény vezetője az amerikai Kongresszus meghallgatásán elképesztő cinizmussal vágja az arcunkba: ez nem népirtásra való felszólítás, mert „kontextustól függ”. A Holokauszt Nemzetközi Emléknapjának 80. évfordulójára a zsidógyilkolás egyszerű kontextussá vált.
Senki sem beszél már a Hamász brutális támadásáról, az elrabolt zsidó civilekről – az európai kormányok ugyanis olcsó munkaerőt látnak az iszlám világ fundamentalistáiban, az olcsó munkaerő pedig az európai jólét fenntartásához elengedhetetlen. Hogy ez a képlet csak akkor lehet sikeres, ha kivonjuk belőle a zsidókat? Nos, ez ma már csak a nagyon keveseket érdekli.
A Holokauszt Nemzetközi Emléknapjának a dátumát egy ENSZ-határozattal alkották meg. Annak az ENSZ-nek a határozatával, amely éveken át bújtatta, fedésben foglalkoztatta a gázai terroristákat. Sem az ENSZ terrorizmuspártolással simán vádolható Antonio Guterres elnöke, sem az UNWRA különböző vezetői ellen nem indult nyomozás az ilyesmi iránti fogékonyságával olyannyira büszkélkedő Európában.
Ahogy az 1989-es rendszerváltások óta eltelt évtizedekben szőnyeg alá söpörtük, hogy ugyanez az ENSZ az 1975-ös esztendő egy ködös novemberi napján úgy döntött, hogy rendeletben mondja ki: „a cionizmus egy rasszista ideológia”. Az ENSZ közgyűlésének többsége ezt megszavazta, az arab államok mellé a szovjet irányítás alatt álló csatlósállamok adták a többséget. [Csendben jegyzem meg: a magyarországi mai antifasiszta politikai táborának tagjai közül jó sokan vettek részt akkoriban a kommunista állam és annak külügyeinek irányításban, köztük nem egy volt épp zsidó származású – Magyarország megszavazta ezt az őrült határozatot, a résztvevőket mai napig nem zaklatta senki kérdésekkel…] A Vörös Hadsereg szabadította fel az auschwitzi koncentrációs tábort. A Vörös Hadsereg politikai karja csapott le Izraelre, a zsidók egyetlen otthonára – lásd még a Kreml-Hamász-Irán háromszöget.
Szóval, nyolcvanadik évforduló. Lassan alig marad köztünk olyan, aki túlélte az akkori borzalmakat, távozásukkal nagyjából egy időben és ettől nem függetlenül a közösségi memóriából törlődnek a vészkorszak képei. Ezzel egy időben és ettől nem függetlenül pedig az ismétlésre készül a világ.
A nyolcvanadik évfordulón már nem elég az emlékezés!
A kérdés ugyanaz: kaddist vagy hanukát?
-örsh-
(Nethuszár)