Mindenki mindenki ellen: elszakadt a cérna Udvarhelyen

Na, kérem szépen, ha a kovid nem lett volna elég az udvarhelyieknek, és a háború sem igazán stresszeli őket, akkor kaptak maguknak problémát ne félj, nem is akármilyent, rögtön a polgármesterbe köttek belé, akivel az a baj, hogy nem megy, pedig maradnia kéne, és ha nem érted, akkor nem benned van a hiba, vagy nem vagy udvarhelyi. Mit kell tudni arról, ami Hallámfalván történik? Incséndiár, az – összefoglaltuk!

Ha nagyon a lényegre akarnák szorítkozni, akkor azt kell mondanom, hogy semmit. Udvarhelyen ugyanis épp semmi érdekes nem zajlik, csak az, amit mi, magyarok olyan jól tudunk csinálni: ahol vagyunk ketten, ott lesz már három párt és egy miniháború – úgy látszik az összefogás iránti képtelenség a génjeinkben van, biztos a nyereg alatt puhított hússal együtt Ázsiából hoztuk magunkkal, utóbbit lecseréltük hamburgerre, előbbit megtartottuk, pedig jó lett volna fordítva, de ezer év és még néhány száz nagy idő, visszacsinálni nem lehet, megtanulni pedig nem tudjuk.

Összefoglalom az eddigi történéseket: Gálfi Árpád polgármestert gyakorlatilag sorban hagyják ott az emberei. Úgy azok a tanácsosok, akik két évvel ezelőtt még az ő megválasztására buzdítottak, mint a Polgármesteri Hivatal szakértő, vagy annak ismert alkalmazottai. Szerintük Gálfival nem lehet együtt dolgozni, nem egyeztet velük stb. Idegeneknek mondom: a képlet ugyanaz, mint az erős akaratú ember és a vezető pozíció esetében lenni szokott – nehéz őket követni, ők pedig nem igazán fordítanak arra gondot, hogy követhetőek legyenek – ja, mint a görög szirupos tragédiák sablonja: nem ebből lesz Antigoné, de egy nyaraláson, szélárnyékban elolvasod unaloműzőként.

És mit mond Gálfi?

A polgi szerint, akik ellene vannak, azok félúton megfutamodnak, és ebben van is valami, mert két év mandátum után sietve lemondani nem kicsit börögáni tempó, másrészről pedig megvette őket az RMDSZ, nem mondja Gálfi így egzakté, de kiolvasható a sorok közül, és mondják sokan a környezetéből. Vagy az MPP vette meg őket. Vagy a Néppárt. Vagy az Oroszországért Egységben Moszkvából. Vagy a Zulu Föderáció. Vagy…, na jó, hagyjuk, reggelig tudom folytatni, de nem ez a lényeg. Szóval Gálfi, ha nem is áperzé, de a sorok mögött mindenképp arra céloz, hogy egyesek itten más pártok érdekei szerint tornásznak a polgárjenő hivatal szellős termeiben, amiben szintén lehet igazság, vagy nem, ez utóbbi viszont mindenkit érdekel és senkit, ugyanis az, hogy az erdélyi magyarság homo politicusok nevű céltalanul kóborló közegében éppen ki, miért és mitől áruló, nos, ez már harmincéves mese, mindig előszedik, mindig unjuk, mindig van, aki beveszi.

Annyit azért hozzátennék, hogy valóban zajlanak fura és jól időzített események az udvarhelyi RMDSZ háza táján, és mintha arra készülne a tulipán, hogy 2024-ben végre visszaveszi a székely anyavárost, de azért engem erősen érdekelni, hogy milyen politikus az, aki ezen meglepődik? Mármint, ki hitte, gondolta azt, hogy az RMDSZ Udvarhelyen szépen visszavonul, és viszlát, fakabát, bele én nem szólók, csináljatok, amit akartok, és duzzog nyugodtan a sarokban. Kezdőknek és középhaladóknak mondom: az RMDSZ párt, és ekként is viselkedik, jó reggelt!

És még hozzáteszek valamit: azért udvarhelyi informátoriam egyáltalán nem zárják ki, hogy kőkeményen rástartolhatott az RMDSZ a POL színeiben mandátumhoz jutott tanácsosokra, csapatra, annak egyes tagjaira, akik között már szintén felütötte a fejét a románul csak biszérikucáknak nevezett jelenség, ha már annyit románpártozták őket a modern gyurcsányisták, akkor tessék egy helyes és ideillő kifejezés, nincs mit, szívesen.

Összegezve: a tanácsosok jelentős része, az alkalmazottak jelentős része a polgi, azaz Gálfi Árpád ellen van. Innen kezdve három variáció áll fent arra nézve, hogy mi folyik Udvarhelyen, azon kívül, hogy a Küküllő és a sör a Kalaposban:

1. Gálfi szembemegy a forgalommal
2. Mindenki más szembemegy a forgalommal, Gálfi nem
3. Nincs forgalom

Szerintem majd’ mindenki a harmadikra ütné a pecsétét, de ez nem szavazás, viszont menjünk vissza az időben a 2020-as önkori választásokig, hadd ismerjük meg jobban a közelmúltat, így jobban érthetjük a jelent, amiből levonjuk majd a keserű tanulságot.

A múlt: jövő!

Szóval, Gálfi Árpád 2020-ban azzal vágott neki, hogy másodjára is polgi akar lenni, csak épp pártja nem volt: mivel lánglelkű korrupcióellenes harcos, így előbb saját pártja, az MPP zárta ki őt meglehetősen illegálisnak tűnő körülmények között soraiból, hogy aztán a Néppártban se maradjon helye – utóbbiban lehetett volna, de épp összefogni készültek Erdélyi Magyar Összefogás vagy mitoménmár milyen néven az MPP-vel, országosan, mert ők aztán most jól megmutatják, de na, ennek egyik eredménye az lett, hogy az MPP kedvéért való járásban sietve a Néppárt eljárta Kis Grófó-táncát, és hátra mentek, nem előre, így buktak egy kétharmados polgit, de legalább az összefogás se jött össze, amiből egymás harakirizése lett, de na, ennek atavisztikus nemzeti kerigmájáról már írtam a bevezetőben.

No de, nem volt párt, így tenni kellett, Gálfi és körei be is nyújtották a bejegyzési szándékukat egy Székelyudvarhelyért Párt megalapítására, de hiába nemes a szándék, ha azt az MPP-hez köthető bosszúállók csapata is jegyzi, és nem a Netflixen, hanem a román bíróságon, ahol jól megtámadták, ami miatt Gálfinak nem maradt pártja a mérkőzésre.

Balhé Udvarhelyen:magyar szereplő mószerolja Gálfit, hogy szeparatista a bukaresti bíróságon – FRISSÍTVE!

Ekkor lépett színre a marosvásárhelyi helyi párt, a POL, ők adták a keretet, csináltok, amit akartok, eresszétek, beléje nem szólunk, és így is lőn, beléje nem szóttak egyszer sem, lehet jobb lett volna, de a deal az deal… És megkapták a szükséges pecsétet, írásos papírt, doszárt és dovádát, mident, ami kell, hogy indulhassanak. Volt párt, és kellettek jelöltek, akik majd Gálfival az élen elhozzák a Kánanánt Udvarhelyre. Nos, nem volt ebben semmi hiba, gyakorlatilag Udvarhely krémje állt össze a POL-ban, a legmenőbb helyi vállalkozók, a legismertebb civil arcok, olyanok, akik eddig nem mocskolták be magukat a helyi politikával, ami már önmagában is teljesítmény abban a városban, ahol mindenki mindent jobban tud, ami matematikailag nonszensz, de Bolyai sem véletlenül élt inkább Vásárhelyen.

És lőn!

A tiszta szívű, tiszta tekintetű új csapat meg is hozta a várva várt sikert, Gálfi fölényes előnnyel győzött, a POL kis híján kétharmados többséget szerzett, semmi, de semmi akadálya nem volt annak, hogy elinduljanak azon az úton, melynek végén Kánaán van, de közbeszóltak az utak állapotai, elvégre Romániában vagyunk, és a CFR sem árul jegyet a Paradicsomba, azt a  regátiak hozzák, ami ismét nagyon elvinné a dadista hagyománykhoz akaratom ellenére is egyre jobban közeledő cikkemet, így vissza Gálfihoz és a POL-hoz.

Összement a tej, nem úgy néznek már egymásra, mint első találkozássukkor, pedig akkor még szerelemnek tűnt minden, de az egész udvarhelyi hajcihő lényege nem is ez, hanem az az elképesztő felelőtlenség, amivel majdnem az összes szereplő viszonyul az ügyhöz – ismételten, szövegértésből gyengéknek: majdnem az összes, azaz TISZTELET A KIVÉTELNEK!

Ugyanis az ő felelőtlen magatartásuk, az, hogy a nagy nyilvánosságban játsszák Ágnes asszonyt, holott mi is régóta tudjuk, hogy a politika színház, az, hogy nem érik fel épésszel, hogy mindebből a város veszít, hogy a költségvetés hatékony elosztásának szempontjából totálisan lényegtelen, hogy kinek nagyobb a farka egy városházi vitában, mindez erősen visszataszító ugyan, de nem szokatlan tájainkon, és senki sem lepődik meg rajta.

A baj ennél sokkal nagyobb:

itt mégiscsak egy olyan csapatról beszélünk, amilyen Udvarhelyen eisze többet nem lesz. Itt egy olyan csapatról beszélünk, amelyik minden fizetendő ár, háttéralku, sunnyogás nélkül kapta meg az esélyt, hogy megmutassa, mire képes önállóan. Nincs RMDSZ, nincs MPP, nincs Néppárt – a POL Vásárhelyről soha semmibe nem szólt bele, de ami működik második ciklusában Gyergyóban vagy épp Vásárhelyen, az nem akar működni Udvarhelyen, ahol épp mennie kéne.

Nem tudom, ha a szereplők tisztában vannak-e azzal, hogy soha többet ilyen esélyt nem kapnak. Meglehet, nem is érdekli már őket, ami a szívük joga. Ugyanakkor Udvarhely sem kap többet soha ilyen esélyt, ez minden veszekedő fél előtt legyen tiszta! Soha ilyen mértékű támogatást, bizalmat, hitet nem kap még egyszer udvarhelyi jelöltbagázs maguktól az udvarhelyiektől. Lehet majd győzni ilyen vagy yolan színekben, és lehet majd jól is vezetni a várost valamelyik nagy párt helyi korifeusaként – ilyenekre is vannak példák, sőt, pozitív példák Romániában és Székelyföldön egyaránt. Olyan viszont mégegyszer nem lesz, hogy teljesen függetlenként, csak udvarhelyiek, csak udvarhelyieknek dolgozhassanak.

És nemcsak a független politizálás mítosza szűnik meg jóidőre ezzel, hanem azon is kell gondolkozni ezután, hogy mit kezdenénk mi az autonómiával? Amikor a város kétharmada megszavaz, csapatodat is megszavazza, hisznek és bíznak benned, de te mégis lemondásokkal tarkított hátbaszúrásokkal mulatod az időt, akkor mire várjunk egymástól, és mire várjunk Székelyföld polgáraitól?

Mindenesetre, ha én Iohannis lennék, ami szerencsére nem vagyok, és nem is leszek, akkor nagyon gyorsan kitolnák a székelyekkel. Kell nektek autonómia? Nesztek, itt van! És imádnának engem Sepsiszentgyörgytől Hallámfalváig, Flekkenfalván szobrot kapnák, miközben a székelyek szép lassan kinyírják egymást a fene nagy függetlenségükben.

Nos, Udvarhelyen a csapat minden lehetőséget megkapott arra, hogy valóban az önrendelkezés talaján állva elkezdjen valami szépet építeni.
Nem sikerült.
És félő, hogy ez üzenet Székelyföld többi részének is.

Örsh

(Nethuszár)