Úzvölgye: egy temetőrablás leckéi a Trianon-utódoknak

2022. 06. 05. 19:16:28

Ismét feszedeztek a román népviseletbe öltözött putyinisták az úzvölgyi temetőben, mi pedig elhúzott szájjal figyeltük, ahogy a román bírság ítéletének végrehajtása ellen lázítanak. Mint cseppben a tenger, úgy mutatja meg ez a kép mindazt, amit NEM tanultunk meg Trianonból, pedig épp a gyászos emléknapon tették meg ismét azt, amit vélhetően még sokszor fognak megcselekedni a mi rovásunkra.

hirdetés

George Simion, az AUR parlamenti párt elnöke valami olyasmit mondott, hogy majd fedetlen mellkassal állnak a buldózerek elé, ha a betonkeresztjeiket onnan ki akarja szedni valaki. A román bíróság ítélete egyértelmű: minden, amit a dormánfalviak tettek az úzvölgyi katonatemetőben törvénytelen, tehát semmis. A parlamenti párt elnöke szerint ez nem számít, olyanok ők, mint szovjet-orosz gazdáik: addig jó a törvény, amíg nekik ad igazat.

Simion még egy orbitális nagy butasággal szórakoztatta a nagyérdeműt, szerinte ugyanis a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe kéne kerüljön az úzvölgyi katonatemető. Ilyen egy parlamenti párt elnöke mifelénk: azt sem tudja, hogy az már rég, a kezdetektől fogva a MApN hatáskörébe, pontosabban, a minisztérium katonatemetőkkel és hadisírokkal foglakozó osztályának, az ONCE-nek a hatáskörébe tartozik, a helyi önkormányzatok csak karbantartók, a katonatemetőkön semmiféle módosítást nem lehet végezni a MApN engedélye nélkül, amit anno a dormánfalviak nem szereztek be, ahogy sok más szükséges engedélyt sem, de ezt már akkor megírtuk a Nethuszáron, úgy látszik Simion nem olvas minket, ami nekünk nem baj, helyette viszont ismét felolvasta annak a 150 román katonának a nevét, akik szerinte ott nyugsznak, mindenki más szerint, például az ONCE szerint is, nem ott vannak elhantolva – és ők kéne kézbe vegyék a temető karbantartását, miközben már rég az ő hatáskörükben van, érti ezt valaki? Ennyi paradoxont egyhelyben elsütni nem lehet, csak akkor, ha fizetnek érte, és nem is biztos, hogy nincs pár guruló rubel Simionék mögött.

Az úzvölgyi botrány legfontosabb tudnivalói húsz pontban

Az úzvölgyi temetőrablókról egyébként ugyancsak a Nethuszár írta meg, hogy erősen oroszbarátok, a kiöregedett, nyugdíjba vonult, de a kommunista rendszer iránt mai napig nosztalgikus érzelmeket ápoló egykori szekusok és katonatisztek szellemi és politikai vezérei, Mircea Chelaru tábornok vagy Ninel Peia egykori PSD-s képviselő rendszeres vendégei voltak az orosz nagykövetségen szervezett előadásoknak, köztük a tévesen mindmáig filozófusként számontartott Dughin elvtársén is. Ninel Peia és Mircea Chelaru, aki személyesen felügyelete a marosvásárhelyi fekete március néven elhíresült pogrom idején a magyarok vegzálását, mint odarendelt katonatiszt, nos, kettejük politikai szerelemgyereke ez a George Simion, és ez sajnos nem üti meg az ógörög bölcsek homoerotikus filozófiai mélységeit, és akkor még finoman fogalmaztam.

Nos, jöttek ez az oroszszívű román népviseletbe bújt janicsárok és fogadkoztak meg hősködtek, majd elmentek, különösebb incidens nem történt, hacsak azt nem könyveljük el veszteségként, hogy ezek immár hagyományt teremtettek az úzvölgyi látogatásokból, így többet onnan ki nem vakarjuk őket.

És június negyedikén azon is elgondolkodhatnánk:

miként jutottunk idáig?

Emlékszünk még, amikor az avatásra váró betonkereszteket civil aktivisták eltakarták? Felhördült az erdélyi magyar politikum, és a sajtó nagy része, hogy provokáció, hogy nem kellett volna, ésatöbbi.

Nos, a civil aktivistáknak volt igazuk!

Túl azon, hogy az akkori felhördülés mögött szépen kirajzolódott a politika és az értelmiség azon félelme, hogy – mint szikrából a láng – megszületik valamiféle ténylegesen civil aktivizmus, azért azon erősen el kéne gondolkozzunk, hogy miért hagytuk meghurcolni sajátjainkat, amikor tudtuk, mert mindenki tudta, hogy igazuk van! Az általuk kiadott közlemény egyik sora azóta aranyba foglalva virít virtuális szerkesztőségünk falán:

„mi sem építünk neogótikus katedrálist Caracal közepibe”

minden benne volt ebben a mondatban, ami igazolta zsákos tettüket, és közösségi szinten senki sem vette őket védelmébe, tisztelet a nagyon keveseknek!

Úzvölgye: a zsákos akció szereplőinek nyilatkozata

Aztán lezajlott az attak, megmerevedtünk, megijedtünk, és meglepődtünk, holott azt már 2018 nyarán sejteni lehetett, hogy az akkor kormányzó PSD nem fog minket sem kímélni. Ahogy sajátjaikat elgázosította a bukaresti Victoria téren, úgy biztosak lehettünk benne, hogy mi leszünk a következők. Millió olyan apró-cseprő mellékszála van a történetnek, amelyik bizonyíthatná, hogy a régi szeku és a korrupcióba belesüllyedő PSD-s vezetés összejátszásának az eredményét szenvedtük meg, de úgy teszünk, mintha egyszeri kisiklás lett volna.

Igaz is, mellveregetni könnyebb: az események után alig pár héttel, a tusványosi táborban Borboly Csaba már azzal hencegte teli a világot, hogy ősszel tízezer székely megy majd le Úzvölgyébe. Nos, tízezren nem, talán még pár százan is alig gyűltek össze, a román rendőrség meg rommá büntette a csíki önkormányzatok buszait, amiért azoknak nem volt érvényes műszaki vizsgájuk. Csakhogy értsük: azokról a buszokról beszélünk, amelyek pár nappal később iskolába kellett szállítsák a székelyföldi nebulókat.

Az ebben rejlő ellentmondást elengedtük, mert jobb és könnyebb sírni az elnyomás miatt…

A közelmúlt viszont szomorú tanulságokkal szolgál:

valamikor 2010-es évek közepén családja magához vette az Úzvölgyében élő utolsó magyart, aki egyben a település utolsó lakója volt – a 21. században ugyanis Úzvölgyében nem volt vezetékes víz, nem volt gázfűtés, és nem volt áram.

Semmi sem volt abból, ami a modern világunkat akárcsak 50 km-vel arrébb jellemzi. Az út katasztrofális és azóta sem lett jobb, most már hiba építik meg, nincs, akinek. Azon a környéken nem is beszélhetünk rossz útról.

A rossz út valami olyasmi, ami egyszer volt, aztán elromlott, tele lett kátyúkkal stb. Az Úzvölgyébe vezető út egy erdei út, a faszállító teherautóknak, traktoroknak, amelyet időnként elvisz az árvíz is. Télen járhatatlan, tavasszal nehezen, nyáron mérsékelten és szerencsés esetben, ősszel ugyanaz, mint tavasszal.

Mentőt ide hívni nem lehet – ha leestél a létráról, akkor ott gebedsz meg, vagy széttépnek a vadállatok, miközben abban az EU-ban, amelyet Úzvölgye is tartozik vannak már olyan helyek, ahol szint online műtenek…

Igen, ezzé lett Úzvölgye, a falu, amelynek egykor még saját iskolája is volt. És jóval a temetőattak előtt lett ilyenné, ezért nyugodtan tegyük fel a kérdést: vajon, ha ez egy élő falu lett volna, lakókkal, gazdálkodókkal stb., akkor sikerült volna a temetőattak? Egyáltalán, megpróbálták volna?

Mindannyian tudjuk a választ, és egyikünk sem mondja ki szívesen.

Amíg hallgatunk addig viszont fogyunk!
Ez hallgatás a saját magunk által saját magunknak okozott sebek összessége. Trianon ez is.
Mi tesszük azzá!

Ghonzó