Ha már nincs betonkereszt Úzvölgyében, akkor beszélhetnénk egy-két apróságról?

2023. 07. 02. 18:41:52

Románia – szoktuk mondani – az az ország, ahol semmin sem kell meglepődni, mert miden IS, no meg annak ellenkezője előfordulhat, azt már ritkán tesszük hozzá, hogy bizony, szoktak ám jó dolgok is történni errefelé, még velünk, magyarokkal is. Ilyenkor pedig meglepődünk, mint többszöri román oroszpárti, amikor betonkereszteket keres az Úzvölgyében. Nincs, elvitték, győzött az igazság? Győzött?

hirdetés

Tény, mi tény, az illegálisan felállított kereszteket egy borús éjszaka elbontatta Dormánfalva (Darmanesti) polgármestere, mire feljött a nap s a környékbeli medvék aludni tértek, addigra volt román hősi kereszt, nincs román hősi kereszt, Tarnoveanu népnemzeti útvezető idegbe is jött tőle, de a dolog megtörtént.

S most, hogy ide eljutottunk, mondjuk ki, hogy mindez aligha sikerült volna Kiss Júlia ügyvédnő derekas munkássága nélkül, aki Csíkszentmárton község önkormányzatának kérésére vitte az ügyet fáradhatatlanul, akkor is, ha most politikusok, kezdő geopolitikusok és tőkeszerző céllal tébláboló erdmagyar celebek telibeposztolják a világhálót. Az igazi hősök hallgatnak, és teszik a dolgukat.

Most, hogy végre lebontották és elvitték azokat a fránya betonkereszteketet, tegyük fel a kérdést: fog-e valaki bocsánatot kérni attól a maroknyi civil székelytől, akik a botrány elején fogták magukat és fekete zsákokba csavarták a betonkereszteket, akciójuk akkoriban nagyobb botrányt kavart az erre amúgy mindig vevő román sajtóban, de a magyarok sem sokan siettek a segítségükre, hacsak nem számoljuk segítségnek azt, hogy lépten-nyomon ügynöközték őket. Az egyik résztvevő által kiadott közlemény pedig mai napig vigyort csal arcunkra, a „mi sem építünk neogótikus katedrálist Caracal közepibe” kitétel immár bevonul az erdmagyar közleménytörténet panteonjába.

Szóval, nekik volt igazuk, és mindvégig igazuk volt. Ki kért tőlük bocsánatot?

Ha már így, hogy nem állnak utunkba azok a fránya betonkeresztek, akkor azt is kérdezzük meg: miért övezi mai napig rejtélyes csend azt tényt, hogy az úzvölgyi provokátorok mögött fekete-fehéren, bizonyíthatóan ott állnak az oroszok által finanszírozott és egykori szekusokból verbuválódott bajkeverők, akikből később, és nem kicsit az úzvölgyi botrány hatására nőtt ki az az AUR nevű szélsőséges párt, amelynek női hangja, bizonyos Sosoaca szép számú támogatót tudott szerezni magának Székelyföldön a vírustagadással és oltásellenességgel, bizonyítva a világgal egyidős tételt, miszerint a kígyó a farkába harap.

Beszélhetnénk arról is, hogy mindez hogy történhetett meg, mit tett Hargita Megye Tanácsa, akit már jóval a botrány kirobbanása előtt figyelmeztettetek a helyi hadisírgondozók, hogy készülnek ezek valamire, de Borboly a füle botját sem mozgatta. Mire megmozdult, addigra már javában állt a bál, és visszaút nem volt.

És beszélhetünk még sok-sok mindenről, de erős a gyanúm, hogy a szőnyeg alá söpörjük ezt is, ezeket is, ahogy minden lényegessel tesszük úgy harminc éve.

Szerencsére jó széles a szőnyeg és ritkán jönnek vendégek.

Alább pedig az úzvölgyi temetőbotránnyal kapcsolatos anyagaink: