Dákópatológikus támadás indul az úzvölgyi katonatemető ellen

Jó reggelt, kellemes szombat délelőtt kívánunk minden erdélyi magyar olvasónknak, mi lehet izgalmasabb dolog ezen a szokatlanul esős nyárközepi hétvégén, mit egy kis etnikai feszkó? Na, ugye? És, tessék, meg is kaphatjuk, „köszönhetően” az erősen orosz finanszírozású ultraortodox Cala Neamulul, Fratia Ortodoxa és egyéb hasonszőrű szervezeteknek, akiknek politikai kicsapódása az az AUR, amelynek antivaxer kijelentései nem is olyan rég még Székelyföldön is nagy népszerűségnek örvendtek, emlékeinkben idézzük fel a kebelen melengetett a kígyó és a farok esetét, ennyi elég mára a képzavarokból.

Mihai Tarnoveanu, a Calea Neamului felkent néptribüne a minap ugyanis kijelentette, hogy őt pont fix nem érdekli a román bíróság semmilyen határozata, döntése vagy ítélete, az úzvölgyi katonai temetőben márpedig lesznek keresztek, ha nem betonból, akkor fából. Nosza, derék nemzeti érdeket és keresztény erkölcsöket féltő kapitányunk a tettek mezejére lépett, egy sepsiszentgyörgyi műhelyben már ácsolják is a kereszteket, harmadnapra majd föltámadnak, mind a 150-en, de ez utóbbira olyan nagyon sok pénzben senki se fogadjon.

A dákópaták ma, július 8., szombati napra hirdették meg a sokadik temetőrabló akciójukat, miközben Székelyföld helyi vezetése nyugalomra szólott fel, és arra, hogy senki ne üljön fel semmiféle provokációnak, azaz: székelyek tízezrei ne menjenek az úzvölgyi temetőbe ellenállni. Ez utóbbi biztos nem történik meg, aggodalomra semmi ok, egyrészt nincs tízezer székely, hiába izmozott anno Borboly Csaba ezzel a számmal, másrészt annyira pocsék út vezet Úzvölgyébe, hogy oda kimenni lehetetlen. Szerencse, hogy román vidék felől sikerült rendbe tenni az utat, így a dákógéták könnyen mozoghatnak, ebből fakadóan pedig egy újabb etnófeszkó kialakulásának esélye igencsak magas, amelynek előre borítékolható végeredménye az újabb nyílt seb a magyarok kulturális testén.

Tusványosi utógondolatok: az erdmagyar politikusok látványos csődje I. rész

Abban viszont jómagam is teljesen egyetértek az előttem és utánam szólókkal, hogy semmi értelme radikalizálódni, semmi értelme erre a nyerge alatt büdös húst puhító lóra felülni, mert nem a sajátunkat védenénk ezzel, hanem valaki más, valaki mások által megírt forgatókönyv szerint játszanánk el a hasznos idióta szerepét.

Ilyen forgatókönyvíró lehet például a román mélyállam struktúráiban helyet foglaló PNL, akik erősen megremegtek a legutóbbi közvélemény-kutatásban és ilyenkor jól jön(ne) nekik egy magyarveszély, amitől megvédik a románokat, bár ez utóbbi szerep az AUR-nak is nem keveset hozna a konyhára.

A másik forgatókönyvíró pedig az orosz szolgálatok körében keresendő, akik elég rendesen kavarják a málnaszőrt jobb sorsra érdemes vidékünkön, és nem tegnap kezdték a műfajt, nem is a háború kitörésével egyszerre. Írtam már arról, hogy az úzvölgyi temetőrablók mögött ott az orosz szál, azóta a román sajtó többször írt arról, hogy az AUR elég közel állhat az oroszokhoz, ahogy az is kiderült, hogy az AUR elnöke, George Simion elrandizgatott a GRU egyik tisztjével.

Nem kell tehát agysebésznek, nota bene: celebszakértőnek lennünk, hogy belássuk: itt valakik azon ügyködnek, hogy a magyarságot belerángassák valamiféle olyan konfliktusba, amely komoly eszkalálódási lehetőségekkel kecsegtet. A Balkánon már beizzították ugyanezt a témát, most jövünk mi, de nem tehetem meg, hogy ide ne írjam: ennek veszélyéről már évekkel ezelőtt szóltunk itt, a Nethszáron. Nos, így állunk ma, ezen a szép nyári délelőttön, lássuk mi lesz belőle estére.

Addig is, olvasgassatok Nethuszárt:

Ha már nincs betonkereszt Úzvölgyében, akkor beszélhetnénk egy-két apróságról?

A Cambridge Analytica jelöli ki a román szenátus következő elnökét? Visszatérhet Teodor Melescanu

“Magyarország szopjon f…t” – újabb szoborrongálás Erdélyben

(Nethuszár)